Page 74 [74]
2. KUTATASOK AZ OKTATOI IDENTITASKONSTRUALASROL, SZAKMAI FEJLODESROL... 73
jelenti, hogy az oktatók egyre magabiztosabbak, s egyre kevesebb erőbefektetéssel
tudják végezni a munkájukat. Mindez sem a tanítás, sem az oktató változásának
tapasztalatát nem jeleníti meg. A tanításra fókuszáló szakmai fejlődés komplexebb
tapasztalata már együtt jár a tanítás változásával, a tanítás tartalmának és a tanítási
stratégiák gazdagodásával. Végül a legkomplexebb, tanulásra fókuszáló szakmai
fejlődés az, amikor a fejlődés célja a hallgatók tanulási tapasztalatainak javítása,
átalakítva ezzel az oktatói és tanítással kapcsolatos elképzeléseket is.
A kezdő oktatók szakmai fejlődése és ennek támogatása egyre nagyobb je¬
lentőséggel bír az intézményi gyakorlatokban. E terület kutatásai pedig szintén
elmozdulnak a kezdő oktatói identitás sokféleségének feltárása felé. Remmik, Karm
g Lepp (2013) narratív vizsgálatukban 41 észt kezdő oktató identitás- és szakmai
fejlődés értelmezését tárta fel. Négy fejlődési profil narratívát alakítottak ki: (1) a jó
tanár akarok lenni" narratívát, ahol az oktatók nagyobb változások nélküli, lépésről
lépésre történő oktatói fejlődésről számoltak be, (2) a forradalmian oktatók történe¬
tét, akik a szakterületükön megszokott tanítási hagyományokkal szállnak szembe,
(3) a vajon elboldogulok az oktatói szerepben?" kétségekkel és bizonytalanságokkal
terhelt narratíváját, ahol éppen a problémákkal való megküzdés, a cselekvőképesség
(ágencia) okoz nehézséget, valamint (4) a sokféle szereppel rendelkező oktató narra¬
tíváját, akinek — akár az egyetemen kívüli gyakorlati szakemberről, akár kutatóról
van szó — jellemzően kevesebb a tanítási terhe, s hagyományosabb módon tanít.
Az oktatói életút egészében vizsgálta az oktatói identitásfejlődés szakaszait
és mozgatórugóit TIrautwein (2018) nyolc oktató tanulástörténeti epizódjainak
elemzése segítségével. Három fő szakaszt és a szakaszokhoz kötődő katalizáló
erőket azonosított. A három fő szakasz közül az első időszak középpontjában az
oktatói szerep felvállalása áll: például az oktatók még hallgatónak érzik magukat,
a konfliktusok, kritikák kihívást jelentenek az identitásalakulásukra, magabiztos¬
ságot kell sugallniuk, ami nagyon kimerítő számukra. A szakmai identitásalakulás
legfőbb katalizátorai ekkor maguk a hallgatók, a velük való konfliktus vagy kritikus
pillanatok megélése. A második időszakban, amikor már több tanítási tapasztalatot
szereztek az oktatók, elérkezik a tanári szerep letisztulásának időszaka. Itt már
realisztikusabb képet alakítanak ki az oktatói szerepről, képesek elválasztani a
személyes és szakmai ént, s oktatóként magabiztosnak érzik maguk. Az oktatói
identitásfejlődés mozgatórugója ekkor elsősorban a képzésekhez, reflexiókhoz
kapcsolódik. Végül a harmadik időszakban új, tanulásközpontú tanári szerep
jelenik meg, ami összekapcsolódott azzal, hogy az oktatók elkezdtek járni egy
tanulásközpontú képzésre. A legmeghatározóbb változásra ösztönző erő ekkor
az elméleti szempontokon alapuló reflexió és visszacsatolás,
Az identitáskonstruálást sajátos szerepekhez kötődően vizsgálta Nevgi és
Löfström (2015). Narratív vizsgálatukban az oktatói fejlődésről szóló narratívákat
dolgoztak fel. Négy fő identitásértelmezést találtak: a szerint, hogy feladataik