Page 63 [63]
OCR
62 III. KUTATÁSI KERET ÉS MÓDSZEREK AZ OKTATÓK SZAKMAI FEJLŐDÉSÉNEK.. témáit feldolgozó tematikus interjúrésszel, de ennek feldolgozása nem került be a kötetbe. Az oktatói élettörténeti interjúkat 2017 tavaszán vettem fel a célzott szakértői mintaválasztás módszerével kiválasztott, négy képzési terület tizenkét oktatójával. A szakértői mintaválasztás meghatározó szempontja volt, hogy az interjúalanyok az oktatás, oktatásfejlesztés iránt nyitott és elkötelezett oktatók legyenek, és az adott terület kezdő, tapasztalt és vezetői tapasztalattal rendelkező képviselői is megjelenjenek (a minta leírásának részletei az ötödik fejezetben olvashatók). A kvalitatív kutatás során felmerült legfőbb dilemmák, kihívások a következők voltak: (1) az élettörténeti interjú kiegészítése az időszalag és kritikus események módszerével, (2) az interjúkészítő és interjúalanyok közti szakmai kommunikáció sajátosságai, (3) a mintaválasztás során a kezdő oktató értelmezése. Az élettörténeti interjúk (1) kiegészítése az időszalaggal és kritikus események technikájával jól segítette a módszertani triangulációt (Patton, 2002), az oktatói értelmezések különböző módszerekkel történő megragadását, a kutatás hitelességének növelését. Ugyanakkor az időszalag vizuális technikájától az interjúalanyok egy része idegenkedett, több esetben az interjúkészítő rajzolta ezt meg, és az interjúalany csak szóban megerősítette vagy javította. Az időszalagon lehetőség volt az oktatói élettörténet pozitív és negatív érzelmeit, csúcsait és mélységeit is ábrázolni (vö. McAlpine, 2016), de a gyakorlatban ez nehezebben működött, az oktatók kevésbé tudták ebben a dichotóm rendszerben értékelni a változásokat. Az élettörténeti interjú során (2) oktató kommunikált oktatóval, ami mindig felveti annak nehézségét, hogy a közös háttértudás és tapasztalat magától értetődőnek vesz az értelmezés szempontjából kulcskérdéseket. E dilemma kapcsán elsősorban a tudatosítás fontosságára érdemes felhívni a figyelmet, hiszen saját értelmezési pozícióját senki nem tudja levetkőzni. Az interjúkészítő saját oktatói létének explicit vállalása így a kutatás tervezésétől, szervezésétől kezdve prioritás volt. Végül érdemes felhívni a figyelmet (3) a mintaválasztás nehézségeire. A szakértői mintaválasztás során elsősorban a kezdő oktatók értelmezése, megtalálása bizonyult kihívásnak. Elsősorban azért, mert az adott képzési területek, tanszékek oktatói közösségében az utánpótlás tervezése esetleges volt, lehetőségei gyakran korlátozottak. Így fordulhatott elő, hogy a kezdő oktatói interjúalanyok tanítási tapasztalata jelentősebb mértékben tért el egymástól, és hogy a kezdő oktatót inkább viszonylagos kategóriaként lehetett értelmezni, azaz a kollégáihoz képest kezdőnek számítóként.
