Page 44 [44]
2. AZ OKTATÓI SZAKMAI FEJLŐDÉS ÉS TANULÁS TÁMOGATÁSÁNAK MEGKÖZELÍTÉSEI 43
hogy az oktatókra a képzések elvégzése után is ugyanolyan szinten jellemző volt
a tanulóközpontú tanítási megközelítés. Stes és Van Petegem (2011) a képzé¬
sek hosszú távú pozitív hatásának korlátozó tényezőire is felhívták a figyelmet.
Az oktatók a legfőbb problémának a kollégákkal való konszenzus és együttmű¬
ködés hiányát jelölték meg, de előfordult a magas hallgatói létszám, a hallgatók
passzívitása, az oktatási és kutatási feladatok közti egyensúly megtalálásáért
folytatott küzdelem is. A kollégák és hallgatók lelkes reakcióit és a kollégákkal
való együttműködést viszont olyan tényezőkként említették, amelyek erősítik a
képzések pozitív hatásait.
A pedagógiai képzések jellegének hatását is vizsgálták. Postareff és munka¬
társai (2007) eredményei alapján azok az oktatók, akikre a legjellemzőbb volt a
tanulóközpontú megközelítés, végezték el a leghosszabb képzéseket (minimum
30 kreditet és egy éven át). Viszont azoknál, akik semmilyen képzésre nem jár¬
tak, jellemzőbb volt a tanulóközpontú megközelítés, mint azon oktatói csoport
körében, akik rövidebb ideig vettek részt pedagógiai képzésen. Tehát a pedagógiai
képzéseknek van szerepe az oktatók tanítási megközelítésének változásában, de
ebben meghatározó szerepet játszik annak hosszúsága: a hosszabb képzések
eredményesebbek (vö. Postareff et al, 2007). A rövidebb képzések valószínűleg
inkább elbizonytalanítják az oktatókat, oktatói kompetenciákban bizonytalanabbá
válnak, mint a képzés előtt, ugyanakkor még az új tanítási utak sem könnyen elér¬
hetőek számukra. Ugyanakkor újabb eredmények azt is mutatják, hogy rövidebb
online képzések is kisebb mértékű pozitív változást okozhatnak a kezdő oktatók
nézeteiben (Vilppu, Sédervik, -Postareff & Murtonen, 2019).
Hazai példák és lehetőségek
A hazai felsőoktatási intézményeken belül is egyre növekszik a pedagógiai képzések
száma: a doktori iskolákban a kezdő oktatókat támogató képzések, a tanulás¬
központú oktatás-módszertani képzések, a diszciplináris sajátosságokra figyelő
pedagógiai képzések stb. E képzések általában az egyetemi, kari vezetés kezdemé¬
nyezésére jönnek létre, de van arra is példa, hogy egy szakterület fog össze országos
szinten. Az egyre gazdagodó gyakorlatból két példát emelek ki: az ELTE Bárczi
Gyula Gyógypedagógiai Karán tartott oktatói képzést (Perlusz & Lukäcs, 2017)
és a magyarországi orvosképző karok vezetői döntése alapján elindult (Magyar
Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság 2013) orvosképzésre vonatkozó
oktatás-módszertani képzését (Kiss, 2017). Az ELTE BGGyKián folyó képzés
erőssége a tanulási folyamatra való fókuszálás (egyéves képzés), az oktatói gyakorlat
reflexiójára épülő támogatott fejlesztés, a már meglévő tanszéki oktatói közössé¬
gekre való építés, a kar egészét érinteni akaró oktatói képzés (minden tanszékről
2-2 fő vett részt), valamint a képzést tartó oktatási szakértők páros, láncszerű