Oldal 36 [36]
2. A TANULÁSKÖZPONTÚ FELSŐOKTATÁS-PEDAGÓGIA ÉRTELMEZÉSI KERETE 35
a szakmai tanulás tervezett és támogatott elemeit, a professzionalizáció fontosságát.
Ahol a professzionalizaciét olyan szakmai (fel)készülésként értelmezhetjük, ami
„a másoktól elkülönülő, önálló elmélettel és gyakorlattal, sajátos tudásokkal bíró
[...], közjó érdekében végzett, társadalmi funkcióval is bíró" szakma művelését
segíti elő (Vámos, Kálmán, Bajzáth, Rónay 8 Rapos, 2020). E két irány szem¬
pontjainak együttes megjelenítése miatt, valamint újabban a pedagóguskutatás
szakirodalmában is terjedő terminus okán (Cordingley, 2015; Rapos et al, 2020),
az oktatók esetében is a szakmai fejlődés és tanulás fogalmat használjuk. E fogalom
a felsőoktatás-pedagógiai kutatásokban elsősorban az oktatói szerephez kötődik,
de átfedésben áll az akadémiai fejlődéssel (academic development) is, ami holiszti¬
kusan, az oktatói státuszhoz kötődő fejlődést jelenti, beleértve az oktatói, kutatói,
szakértői, tanácsadói stb. szerep tanulását is. Ezek a fogalmak inkább az egyéni
oktatói szakmai fejlődést és tanulást igyekeznek megragadni, míg a (kari) oktatók
fejlődése, fejlesztése (faculty/staff development) az oktatói közösségek tanulására
figyel, és nyitott a szervezeti tanulás kérdéseire is (Taylor & Rege Colet, 2010).
Az oktatói szakmai fejlődés és tanulás esetében nincs egy közösen elfogadott
értelmezés, de a nemzetközi trendek elemzése alapján jellegzetes hangsúlyok,
irányok azonosithatök az értelmezésekben (Kennedy, 2014; Chalmers & Gar¬
diner, 2015; Cordingley, 2015; Malik et al. 2015; Darling Hammond, 2017;
Santos et al, 2019; Terosky & Conway, 2020). Ezért most azt az utat választjuk,
hogy egyrészt kiemeljük az értelmezésekben megjelenő fő szempontokat, és
azon belül mutatjuk be az értelmezések lehetséges két pólusát. A definíciók egy
része az oktatók szakmai fejlődését és tanulását mint folyamatot emeli ki, más
értelmezésekben pedig ehhez szorosan kapcsolódik a tanítás eredményessége, a
hallgatói eredmények növelése is. Az értelmezésekben az eredmények kötődhetnek
az oktatók megváltozott elképzeléseihez, gyakorlatához és a hallgatók tanulási
tapasztalatainak eredményességéhez, máshol inkább a program és intézményi
szintű eredményesség áll a középpontban. A szakmai fejlődés és tanulás egyrészt
lehet célvezérelt és rendszerszerű, másrészt informális és nem tervezett is, valamint
folyamatos jellegű vagy éppen egy-egy eseményhez kötött, fragmentált tapasztalat.
Állhat az egyéni, de a közösségi tanulás is középpontban, a személyes és szakmai
fejlődés is. Hangsúlyossá válhatnak az egyéni tanulási utak, de a szakmai fejlődés
egyes szakaszainak kiemelése is, értelmeződhet demokratikus megközelítésben,
ami az oktatók szakmai autonómiáját állítja középpontba, de a menedzserialista
szemléletben előtérbe kerülhet a külső standardok alapján történő elszámoltat¬
hatóság is. Mindezek nem egymást kizáró irányok, hanem a gyakorlatban sokszor
összekapcsolódó megközelítések.
Összességében jól látszik, hogy az oktatók szakmai fejlődésének és tanulásá¬
nak összetettsége miatt egy olyan definíciót érdemes kialakítani, ami mindezen
szempontokat képes felölelni, így könyvünkben a következő módon értelmezzük