Page 30 [30]
OCR
2. A TANULÁSKÖZPONTÚ FELSŐOKTATÁS-PEDAGÓGIA ÉRTELMEZÉSI KERETE 29 A tanulásközpontú tanítási nézetek, megközelítések mélyebb és differenciáltabb értelmezésére van szükség, hiszen a konstruktivista értelmezések és hallgatóközpontú gyakorlatok is gazdagodnak (pl. munka alapú tanulás, duális képzés), így ma már nem elégséges egyszerűen szembeállítani e megközelítéseket a tanárközpontú elképzelésekkel. Az alábbiakban a tanulásközpontú tanításról alkotott nézetek differenciálódását mutatjuk be három jellegzetes kutatási irány mentén. A konstruktivista tanuláselméletek gazdagodása kapcsán lényeges irány, hogy a tanítás-tanulás nézeteinek értelmezésében — ugyan kevésbé hangsúlyosan — de megjelenik a részvétel metaforája is, amiben a tanulás szociálisan mediált cselekvésként jelenik meg, nem pedig tudásszerzésként ( Iynjálá, 2008). Wegner és Nückles (2015) kutatása alapján a részvételre épülő tanítás értelmezhető egyrészt (1) a szakmai közösségbe való bevonódásként, tanonckodásként, másrészt (2) mint közös növekedés. Az első megközelítésben az oktatók abban támogatják a hallgatókat, hogy lépésről lépésre a szakmai közösség részévé váljanak, s hogy a gyakorlatközösség tevékenységeibe bevonódjanak, azt megtapasztalják (pl. hallgatók bevonása kutatási asszisztensként egy kutatási projektbe). A közös növekedés elképzelése pedig azt jelenti, hogy az oktatók és hallgatók egyenrangúan vesznek részt az új tudás létrehozásában (pl. ismeretterjesztő projekt közös tervezése, kivitelezése). Úgy tűnik, hogy e szociokonstruktivista tanuláselméletekhez kötődő irány az online tanítási nézetek vizsgálatával megerősödhet, mivel ott a közös tudásépítés, -konstruálás a gyakorlat lényegi jellemzője (pl. Badia, Garcia & Meneses, 2017). A tanulásközpontú megközelítések differenciálódását mutatja továbbá a kutatásokban megjelenő új megközelítések iránya is. Korábbi kutatásunk (Kálmán, Tynjala & Skaniakos, 2020) például a tanulásközpontú tanítás megközelítésének jellegzetes típusaként azonosította a gyakorlatorientált megközelítést a hallgatói gondolkodásfejlesztésre fókuszáló típus mellett. A gyakorlatorientált megközelítés fókuszában kifejezetten az elmélet és gyakorlat integrációja, reflexiója áll, amiben visszaköszön a valós, autentikus szakmai környezetben való tanulás felértékelődése. A gyakorlatorientált tanítási megközelítés összhangban áll továbbá a hallgatói nézetkutatásokkal is, ahol szintén megjelent az alkalmazásra irányuló tanulás az értelmezésre és tudásbevitelre épülő elképzelések mellett (Vermunt & Vermetten, 2004; Kálmán, 2009). A tanítási nézetek, megközelítések értelmezésének további árnyalását teszi lehetővé, ha a tanítási megközelítések körébe nemcsak a tanítási stratégiákat vonjuk be, hanem a tervezés, tanulástámogatás és értékelés területeit, egymáshoz kapcsolédé folyamatait (Trigwell & Prosser, 2014). A tanulásközpontú megközelítés komplex értelmezésének része ugyanis a tanulás tervezésének, támogatásának és értékelésének konstruktív összehangolása (Biggs X Tang, 2003), azaz a hallgatói tudáskonstruálás támogatása eredményesen csak úgy jöhet létre, ha az nemcsak a tanítási stratégiákban, módszerekben jelenik meg, hanem a tanulási célok ki
