Seite 26 [26]
I. A TANULÁSKÖZPONTÚSÁG FORRÁSVIDÉKÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ 25
korlatot és az oktatáspolitikát az oktatás minőségi mutatóinak azonosításával
segítse (Halász, 2013). Ebben a térben felértékelődnek azok a szintézis jellegű
projektek, amelyek kifejezetten az egyes szereplők (kutatás, gyakorlat, oktatás¬
politika) közti tudás közvetítésével, -mediálással foglalkoznak, ún. tudásbrókerek
(Révai & Guerriero, 2017). Témank kapcsán a mediálásban központi szerepet tölt
be két szervezet és projektjeik: az OECD IMHE! minőségi tanításra fókuszáló
programja, illetvea NESET? által készített elemzés a hallgatóközpontú tanulás
és tanítás gyakorlatáról. Ezek a munkák egyaránt építenek a kutatások szintézi¬
sére, a jó gyakorlatok elemzésére, valamint ajánlásokat, önértékelési eszközöket
tartalmaznak a felsőoktatási intézmények számára.
Az OECD IMHE programjában a Minőségi tanítás alatt olyan pedagógiai
módszerek használatát értik, amelyek a hallgatók tanulási eredményeinek növelé¬
séhez jarulnak hozz4 (Hénard & Roseveare, 2012). Értelmezésükben a minőségi
tanítás szükségszerűen hallgatóközpontú, mivel célja minden hallgató tanulásának
elősegítése (Hénard & Leprince-Ringuet, s. a.). Beleértik a hatékony program- és
kurzusfejlesztést, a sokféle hallgatói aktivitást elősegítő tanulási tevékenységeket, a
tanulásra vonatkozó visszajelzéseket, a tanulási eredmények hatékony értékelését,
valamint a támogató tanulási környezetet és a hallgatói szolgáltatásokat is (Hénard
& Roseveare, 2012). Ez a megközelítés elsősorban szervezeti szinten közelíti meg
a tanulás-tanítás kérdését, és azt vizsgálja, hogy milyen eszközökkel lehet támo¬
gatni a tanulásközpontú tanítást a felsőoktatásban. Az egyetemi jó gyakorlatokra
(best practice) épülő elemzésükben a minőségi tanítás és tanulástámogatás három
szintjét azonosították (OECD IMHE, 2010): (1) az egész intézményre kiterjedő
minőségpolitikát és minőségbiztosítást, (2) a programfejlesztést és -monitorozást,
valamint (3) a hallgatók és oktatók tanulásának támogatását (Kálmán, 2013b). Ez
az irány jól kapcsolható a felsőoktatási intézmények, szervezetek tanulási képes¬
ségének, kultúrájának, tanulószervezeti viselkedésének vizsgálatához (Horváth,
2019), valamint az etikus vezetés koncepciójának megjelenéséhez, ami a felsőokta¬
tásban amunkatársak bevonására és a megosztott vezetésre is épít (Rónay, 2020).
A minőségi tanítás alapvetően az intézményi önértékelést kívánja erősíteni, így
a minőségbiztosítás, -fejlesztés területéhez kapcsolódik, és felhívja a figyelmet a
tanítás értékelésének fontosságára: egyrészt a tanítási tevékenység értékelésére,
másrészt az oktatás fejlesztéséhez kapcsolódó kezdeményezések értékelésére.
A 2012-es ajänläsukban (Hénard & Roseveare, 2012) a következő indikátorokat
kínálták fel az intézményi önértékelés segítésére: (1) a minőségi tanítás tuda¬
! Institutional Management for Higher Education
? Network of Experts on Social Dimension of Education and Training, ami az Európai
Bizottság Oktatás és Fiatalság Főigazgatóságának kezdeményezésére létrejött, az ok¬
tatáspolitikát és az akadémiai világot összekötő hálózat.