Page 59 [59]
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA
előadás?). Ezeket a megoldásokat nem kapcsolhatjuk egyértelműen csak
a negatív vagy pozitív archoz és udvariassághoz, de a tegezés szorosabb
összefüggést mutat a pozitív arccal. Magázás helyett tegezést használni
mindenképpen erősen arcfenyegető, de ennek is igaz lehet a fordítottja
is: a felajánlott tegezés (pertu) visszautasítása is lehet udvariatlan.
8.3. AZ UDVARIATLANSÁG
Az udvariatlanság megítélése és leírása a pragmatikában változott
az évek során. Míg kezdetben az udvariasság ellentéteként fogták
fel, később egy hármas rendszerezés része lett: a helyénvaló, azaz
megfelelő (és ilyen értelemben semleges), valamint az udvarias (ilyen
értelemben pozitív) nyelvhasználat mellett a negatív irányba eltérő
megnyilatkozásokat tartják udvariatlannak (Sárosi 2017). Culpeper
(2005, 2011) szerint akkor beszélhetünk udvariatlanságról, ha a beszélő
szándékosan kommunikálja a befogadó arculatának megtámadását, és/
vagy ha a befogadó ezt így érzékeli. Ezt később azzal egészítette ki, hogy
az udvariatlanság mindig az adott helyzetre vonatkozó elvárásokkal
halad szembe és a résztvevők bántónak érzékelik.
Az interkulturális pragmatikában kiemelten fontos az udvariatlanság
kérdése, mivel ha a megnyilatkozó nincsen tisztában az adott kultúra
udvariassági elvárásaival, a befogadó minden jó szándéka ellenére is
udvariatlannak vélheti megnyilvánulásait (vö. a szociopragmatikai
hibákról írottakkal a 11. fejezetben).
Felmerül a kérdés, hogy minden nyelvhasználati helyzetben rele¬
váns-e az udvariasság szempontja, valóban mindig igazodunk udvarias¬
sági normákhoz? Elképzelhetők ugyanis olyan szituációk, amelyekben a
konvencionálisan udvariatlannak vélt nyelvi közlések eltérő értelmezést
kapnak, ilyenek a már fentebb is említett katonaságnál vagy a börtönben
használt parancsok, sértések.
« 58 e