Oldal 55 [55]
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA
Együnk egy sütit! (pozitív udvariasság) vs. Kérne egy kis süteményt, ha
megkínálom? (negatív udvariasság).
Látható, hogy az előbbi két fogalom a hallgató/befogadó arcának
milyenségére koncentrál, nem a megnyilatkozóéra. Mivel azonban
kölcsönösen tekintettel vannak egymásra, együttműködnek, s így mind¬
kettejük arca megőrződik. Az udvariasság tehát ebben az elméletben az
arc megőrzésével kapcsolódik össze.
Brown és Levinson elgondolása szerint bizonyos cselekvések, aktusok
— köztük a verbális és nonverbális kommunikáció — eredendően arcfe¬
nyegetőek, vagyis természetüknél fogva szembemennek a hallgató/
befogadó aktuális arcához kapcsolódó igényekkel. Ezek az ún. arcfe¬
nyegető aktusok (face-threatening acts, FTAs). Mind a pozitiv, mind a
negatív arcot fenyegető aktusok léteznek, ezeket foglalja össze az alábbi
felsorolás (Brown & Levinson 1987):
I. A pozitív arcot fenyegető aktusok: azok, amelyek azt
mutatják, hogy a megnyilatkozó nem törődik a befogadó érzé¬
seivel, igényeivel:
a. Azok az aktusok, amelyek azt mutatják, hogy a megnyilat¬
kozó negatív véleménnyel van a befogadó pozitív arcának
valamely aspektusáról (pl. személyes vonások, javak,
hiedelmek, értékek):
s — csalódások, kritikák, megvetés kifejezése, panaszok,
vádlások, sértések;
e — ellenvetések, egyet nem értések, kihívások.
b. Azok, amelyek azt mutatják, hogy a megnyilatkozó nem
törődik (vagy közömbös) a befogadó pozitív arcával:
s — erőszakos érzelmek kifejezése (amelyek félelmet vagy
zavart kelthetnek a befogadóban);
e — tiszteletlenség, tabutémák említése, amelyek az adott
kontextusban nem megfelelőek;
+ — rossz hírek említése a befogadóval kapcsolatban, jó
hírek említése a megnyilatkozóval kapcsolatban (öndi¬
csőítés);
, — megosztó vagy érzelmes témák szóba hozása, pl. poli¬
tika, rasszok, vallás;
« 54 ¢