Oldal 53 [53]
8. AZ UDVARIASSÁG PRAGMATIKÁJA
Leech még két ún. magasabbrendű elvet is említ, amelyek nem
illeszkednek az udvariassági maximák sorába, hanem tulajdonképpen
azok felfüggesztéseit jelentik (hasonlóan a grice-i maximák megszegé¬
séhez). Az Irónia Elv (Irony Principle) szerint, ha már mindenképpen
sértőn fogalmazunk, mondandónk ne álljon direkt ellentmondásban az
Udvariassági Alapelvvel, legyen indirekt a megfogalmazás és a valódi
közlési szándék implikatúraként levezethető. Így például ha a kétbal¬
kezes ismerősömnek, miután összetörte a kedvenc dísztárgyamat, azt
mondom, hogy Hát ez ügyes volt!, a megnyilatkozás szó szerinti olva¬
sata semmiképpen nem bántó. Ami ironikussá teszi, az az intonáció,
amit használok, illetve azok a kontextuális tényezők, amelyeket mindkét
fél ismer (a dísztárgy összetört, az összetörésben az ismerősöm részt
vett), és amelyek ismeretében aligha vonható le az a következtetés, hogy
az ismerősöm ügyes volt. Az Ugratás Elv (Banter Principle) szerint a
partnerrel való összetartozást fejezzük ki nyilvánvalóan udvariatlan és
nyilvánvalóan hamis állítással. Ha például azt mondja egy fiú a legjobb
barátjának, aki vadonatúj napszemüvegében feszít, hogy De béna szem¬
üveged van!, azzal Leech szerint nem megbántani akarja, hanem épp
kapcsolatuk közvetlenségét juttatja kifejezésre.
Mindkét magasabb rendű elvben közös, hogy első pillantásra inkább
tűnnek udvariatlansági elvnek, semmint udvariasságinak, de van egy
jelentős különbség köztük: míg az irónia valóban kifejezhet sértést
(illetve annak különböző fokozatait), az ugratás mögötti szándék
ellentétes előjelű, ugyanis a baráti, közösségi összetartozást erősíti
(legalábbis Leech szerint). A kettő tehát mintha egymás fordítottja
lenne: az irónia a felszínen udvarias, a mélyben egyáltalán nem az, míg
az ugratás a felszínen udvariatlan, de a mélyben nincs bántó szándék.
Látható, hogy az előbbi két elv esetében Leech az udvariasságot és az
udvariatlanságot elválasztó tényezőket igyekezett megragadni. A későb¬
biek során, az arculatelmélet tárgyalása után még visszatérünk az udva¬
riatlanság fogalmára.
8.2. BROWN ES LEVINSON ARC(ULAT)ELMELETE
A másik meghatározó udvariasságelmélet Brownnak és Levinsonnak a
Goffman-fele „arc” (face), „arcmunka” (face-work) es „arcvedes”/„homlok¬
zatöväs” (face-saving) fogalmaira építő pragmatikai arc(ulat)elmelete
+ 52°