Page 44 [44]
7.1. AUSTIN ÉS A BESZÉDAKTUS-ELMÉLET MEGSZÜLETÉSE
junk egy százasba, hogy nem tudsz meginni egyszerre egy liter tejet!
vs. Egy százasba, hogy nem tudsz meginni egyszerre egy liter tejet!), de
a hivatalos gratulációk esetében már nehezebb elképzelni olyan alakot,
amelyben nem szerepel performatív ige vagy másféle utalás magára a
beszédaktusra (Gratulálok a díjához! Én is csatlakozom a gratulálók
seregéhez). Ettől függetlenül tapasztalhatunk olyan eseteket, ahol mégsem
hangzik el explicite az alak, főleg, ahol a résztvevők között informálisabb
a viszony, így például diploma vagy doktorátus megszerzésekor történő
gratulációkkor elhangozhatnak olyan alakok is, amelyekből hiányzik a
performatívum: Nagyszerű voltál a védésen! Csak így tovább! De ezek a
ritkább esetek, más beszédaktusok esetében pedig az implicit alak alkal¬
mazása a jellemzőbb (így a már említett utasítások esetében, pl.: Hozzák
be a gyanúsítottat! Igazolja magát! Mutassa be a személyi igazolvanyat!).
A performatív megnyilatkozásokhoz nem rendelhető igazságérték,
tehát nem igazak vagy hamisak, hanem sikerültek vagy nem sikerültek.
Az utóbbi, azaz a , nem sikerült" esetben Austin ún. balfogásokról beszél,
amelyeknek hat típusát különíti el. A hat típust egy-egy szabály elleni
vétség hozza létre. Austin ugyanis a beszédaktusokat konvencionális eljá¬
rásoknak tartja, amelyeket adott feltételek, előírások mentén lehet csak
kivitelezni. Ezeket a beszédaktusok érvényességi feltételeinek (másutt:
szerencsefeltételek, sikerességi feltételek) is nevezik. Lássuk, melyek ezek!
(A1) Léteznie kell egy elfogadott konvencionális eljárásnak,
melynek során adott személyeknek meghatározott körülmények között
bizonyos szavakat kell kimondaniuk.
(A2) Az érintett személyeknek és körülményeknek alkalmasaknak
kell lenniük az előhívott konkrét eljárás felidézésére.
(B1) Az eljárást minden résztvevőnek helyesen kell végrehajtania.
(B2) Az eljárást minden résztvevőnek maradéktalanul végre kell
hajtania.
(T1) Amennyiben az eljárást végrehajtó személyeknek bizonyos gondo¬
latokat, érzéseket vagy szándékokat tulajdonítanak, vagy a résztvevőktől
meghatározott magatartásformákat várnak el, akkor az eljárás szereplő¬
inek és felhasználóiknak valóban gondolniuk, érezniük, illetve szándé¬
kolniuk kell az említett gondolatokat, érzéseket, illetve szándékokat,
és a megfelelő magatartásra is hajlandóságot kell mutatniuk.
son
(T2) És később ténylegesen így is kell viselkedniük.
« 43 ¢