Page 36 [36]
6. GRICE TÁRSALGÁSI MAXIMÁI ÉS
IMPLIKATÚRAELMÉLETE
6.1. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSI ALAPELV
ÉS A TÁRSALGÁSI MAXIMÁK
Grice , A társalgás logikája" című tanulmányában fogalmazta meg társal¬
gási maximáit és az ezekhez szorosan kapcsolódó implikatúraelméletét.
Az amerikai filozófust elsősorban a , természetes" és a , nem természetes"
azaz a kontextusfüggetlen és a kontextusfüggő jelentés különbsége
foglalkoztatta, vagyis az a kérdés, hogyan vagyunk képesek az utóbbiakat
létrehozni és megérteni. Egyszerűbben fogalmazva a kimondott és a
valójában közölt (implikált) jelentések közti különbséget igyekezett
megragadni és az utóbbiak értelmezésének módját megrajzolni.
Véleménye szerint az emberek a társalgások során egy általános elvet,
az ún. Együttműködési Alapelvet (Cooperative Principle, CP) követik,
amely szerint a résztvevők hozzájárulása a társalgáshoz olyan kell legyen,
amilyet azon a helyen, ahol megjelenik, annak a beszélgetésnek elfogadott
célja vagy iránya elvár, melyben éppen részt vesznek. Grice hangsúlyozza,
hogy a társalgást a célirányos, racionális viselkedés egy sajátos eseteként
vagy változataként tekinti, ahol a cél nem más, mint a lehető leghaté¬
konyabb információcsere. A beszélgető felek azt feltételezik egymásról,
hogy csak olyat mondanak egymásnak, ami megfelel az adott helyzetnek
és célnak, ha pedig mégsem, annak többletjelentése van.
Az Együttműködés Alapelvet négy maxima részletezi, amelyek közül
több egy szupermaximát és azt részletező almaximákat is tartalmaz.
Az alábbiakban ezeket mutatjuk be, először összefoglalóan, majd nyelvi
példákkal kísérve.
A mennyiség maximája
1. Hozzájárulásod legyen a kívánt mértékben informatív (a társal¬
gáspillanatnyi céljai szempontjából).
2. Hozzájárulásod ne legyen informatívabb, mint amennyire szük¬
séges.