Page 14 [14]
3. A KONTEXTUS
A kontextuális tényezők, tehát annak ismerete hogy ki, kinek, mikor,
hol és miért, milyen célból mond vagy ír valamit, szükségszerűen
meghatározzák a diskurzusok megalkotását és adekvát értelmezését.
A kontextus és összetevői egyfelől a kommunikáció körülményeivel
kapcsolatos ismereteket, másfelől ezen ismeretek alkalmazását jelölik
(Tatrai 2004, 2011: 51-67).
3.1. A KONTEXTUS OSSZETEVOI
A diskurzusok létrehozását és értelmezését egyrészt az határozza meg,
hogy ki, kinek, mikor és hol mond valamit. A szituációs kontextus a
személyközi, valamint a tér- és időbeli viszonyok ismeretének megalko¬
tását és feldolgozását foglalja magába. Tehát azt, hogy ki az, aki megnyi¬
latkozik, kinek szól a megnyilatkozás, mi jellemzi a diskurzusban részt¬
vevők időbeli és térbeli, valamint társadalmi és kulturális helyzetét.
(1) Janka: Mit főzünk vacsorára, Betti?
Betti: Nem sütünk palacsintát?
Janka: De! Jó ötlet! Csak akkor kell venni néhány dolgot.
Betti: Nem baj, ma még megyek a boltba. Mi kell?
Janka: Hozol egy kiló lisztet, egy liter tejet és hat tojást? (...)
(MagyarOK Tk. 1: 90)
A fenti párbeszéd fordulóiban Janka és Betti a saját nézőpont¬
jukból alkotják meg a megnyilatkozásaikat. A beszélt nyelvi diskurzust
jellemző közvetlen beszédhelyzetben (I. bővebben 2.2.) feldolgozzák,
hogy mindketten azonos térben és időben vannak. Ennek köszönhetően
külön nyelvi eszköz (pl. itt, ott) nem utal a térbeli elrendeződésükre,
illetve a jelen idő alkalmazását is ez teszi indokolttá. A személyviszo¬
nyok is a párbeszéd kontextusában válnak értelmezhetővé: először a
T/1 személyű mi inklúzív alkalmazása (főzünk, sütünk), majd az én¬
hez képest értelmezhető ’te’ (hozol) jelenik meg (vö. 5.1.1.). Az igei
+13 +