Page 11 [11]
2. A NYELVI TEVÉKENYSÉG
ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE
A pragmatika mint szemléletmód a nyelvet az emberi kommunikáció
céljára kialakított gondolkodásmódként, tevékenységként értelmezi.
A nyelv tevékenységként történő értelemzése tehát az egymással
diskurzust folytatók konstruktív hozzájárulását a nyelv működéséhez,
funkcionálásához fejezi ki (vö. Tátrai 2011: 9).
A nyelvnek mint tevékenységnek két alapvető funkcióját lehet
megkülönböztetni. A tranzaktív (interszubjektív) funkció alapvetően
az információk átadását jelenti. A kommunikáció során a diskurzust
folytató felek saját tapasztalataikról adnak át információkat egymásnak.
De emellett a nyelvi tevékenységgel, illetve a nyelvi tevékenység során
személyközi kapcsolatokat is kialakítanak, tartanak fenn vagy szakí¬
tanak meg. A nyelv második alapvető funkciója tehát az interaktív
(interperszonális) funkció.
2.1. VÁLASZTÁS, EGYEZKEDÉS, ADAPTÁCIÓ
A nyelvi tevékenység három, egymással kölcsönös kapcsolatban
álló fogalom: a választás, az egyezkedés és az adaptáció segítségével
jellemezhető (Verschueren 1995, 1999, vö. még Tátrai 2011).
A választás azt jelenti, hogy a kommunikációban részt vevők az általuk
ismert nyelvi lehetőségek közül kiválasztják a leginkább megfelelőnek
vélt megoldást. Az egyezkedés során lehetőségük nyílik a megfelelőnek
vélt választásaiknak érvényesíteni, illetve megkérdőjelezni beszédpart¬
nerük nem megfelelő választásait. Az adaptáció (alkalmazás, hozzá¬
igazítás) pedig annak a képességét jelenti, hogy a kommunikáló felek a
kommunikációs igények kielégítése, illetve akommunikáció sikeressége
érdekében azon nyelvi eszközöket alkalmazzák, melyek megfelelnek a
saját és beszédpartnerük igényeinek, elvárásainak és az adott kommuni¬
kációs körülményeknek.
A három alapvető fogalomnak a nyelvtanulás során kiemelt jelen¬
tősége van. A nyelvtanulónak el kell sajátítania azt a nyelvi repertoárt,
s 10.