Page 9 [9]
1. BEVEZETÉS
tevékenység azon feltételeit kutatják, amelyek meghatározzák a nyelv¬
használatot mind az alkotó, mind a befogadó oldaláról, de nem feltétlenül
nyelvi, pontosabban grammatikai természetűek. Ebben a felfogásban
olyan kérdések is megfogalmazódnak, melyek más nyelvészeti részdisz¬
ciplínákat is érintenek (pl. szociolingvisztika, pszicholingvisztika, nyel¬
vészeti antropológia). A pragmatikát tehát a grammatika és e nyelvészeti
területek között, velük érintkezve határozzák meg.
A kilencvenes években a nyelvészeti pragmatikában alapvetően két
megközelítés különíthető el. Az egyik a pragmatikát a fonológiához, a
morfológiához, a szintaxishoz és a szemantikához hasonlóan a nyelvé¬
szeti részdiszciplínarendszer alkotórészeként határozza meg. Eredetileg
a mondatgrammatikák kiegészítése céljából jött létre, így a moduláris
irányzatok külön alkotórészként illesztik a pragmatikát a grammati¬
kähoz (l. Reboul-Moeschler 2000). Ezzel szemben az ebben a könyvben
is kepviselt holisztikus felfogäs a pragmatikät „esernyökent” (Östman
1988: 28, Tätrai 2006: 31) fogja fel. Ez a metafora arra utal, hogy a prag¬
matika ebben az értelmezésben a különböző nyelvészeti diszciplínák
felett helyezkedik el, tehát olyan szemléletmódként értelmeződik, mely
nem a nyelvi egységek azonosítását és meghatározását tekinti felada¬
tának, hanem a nyelvi jelenségeket — ide értve a nyelvi rendszer külön¬
böző összetevőit is — a nyelvi tevékenységből kiindulva közelíti meg.
Ebben a keretben a nyelvhasználat társas kognitív tevékenységként
értelmeződik. A nyelv lehetővé teszi a világ megismerését, az informá¬
ciók átadását, és a személyközi kapcsolatok megteremtését és fenntar¬
tását. A pragmatikai szemléletmód a kontextusba történő dinamikus
jelentésképzésre fókuszál. A nyelvhasználatot olyan adaptációként
értelmezi, amely a kommunikációs igényektől és körülményektől függ
(l. bövebben Verschueren 1995: 1-19, valamint Verschueren 1999,
Verschueren-Östman 2009).
A nyelvészeti pragmatika két fő kutatási területre osztható (Szili 2004,
Boronkai 2009: 19-20, Tätrai 2011: 14). A mikropragmatika a nyelv¬
használat szűkebb részére: a mondatra és annak közvetlen környezetére
fókuszál. Azoknak a nyelvi jelenségeknek a vizsgálatára helyezi a hang¬
súlyt, amelyek a nyelv és a kontextusa közötti kapcsolatot biztosítják. Fő
kutatási területei: a deiktikus nyelvi elemek, az előfeltevések, a társal¬
gási implikatúrák és a beszédaktusok vizsgálata. A makropragmatika
a kommunikáló felek interakcióinak kutatására fókuszál. Fő kutatási