Oldal 289 [289]
288 s III. Magánszínház-ellenes érvelés és gyakorlat
, tt két veszély fenyeget. Az egyik: létrehozni kapitalista módra az igaz¬
gatók szövetségét, függetlenül ettől a Szövetségtől, a másik: létrehozni egy
kontra-szövetséget, amely művészekből áll. Ez lehetetlen dolog, de ugyan¬
csak lehetetlen az, hogy a Szövetségben csak a színházak vezetői képviseljék
a színészek ügyeit. Én úgy gondolom, hogyha a színházak élére olyan veze¬
tők, olyan igazgatók és rendezők kerülnek, akik a társulat bizalmát élvezik,
akkor elkerülhetetlenül, majdnem alapszabályszerűen azt kell kimondani,
hogy a mindenkori, bár évenként változó színházi vezetőség tagja kell, hogy
legyen a Szövetségnek, és ezen túlmenően egyensúlyszerűen a színészek szá¬
mára is részvételt kellene biztosítani a Szövetségben. Most ne a régi felépíté¬
sű színházra gondoljatok, és ne is a maira, hanem arra, amelyet szeretnénk
kialakítani. [...] Hogyan ismerje meg a Szövetség a társulat belső életét, ha
nincs ott az, aki vezet és nincsenek ott azok, akiket vezetnek. Itt két veszély
lehetséges. Ha csak az igazgatók vannak ott, akkor marad megint az okosok
gyülekezete, mely elszakadt a tagságtól. Ha pedig csak a tagságra támasz¬
kodunk és nincsenek ott a művészi vezetők, akkor a legnagyobb tájékozat¬
lanság uralkodik."
Gellért 1956 decemberében még mintha bízott volna egy harmadikutas
megoldásban: egy az egész szakmára nyitott, kevésbé formális, de állam ál¬
tal fenntartott színházi érdekvédelmi szervezet életképességében. , Én azt
az álláspontot képviseltem, hogy aki valamelyik színháznál szerződésben
van, az szövetségi tag. [...] Ez a szervezeti élet csak akkor folyhat, ha állandó
vonzóerőt gyakorol a színészekre, ezt csak sokkal szabadabb keretek és for¬
mák között lehet megteremteni." Gellért az 1953 utáni korszak szellemében
írókra bízná a színházak irányítását. , De azt hiszem, a jövőben egységesen
azt szeretnénk, hogy az eszmei irányítást, a színházak vezetését a magyar
íróknak adjuk át. Még nevek is hangzottak el, így Keresztúry Dezső és Illés
Endre neve. Mindketten kitűnő emberek, akik rendkívül alkalmasak arra,
hogy színházat vezessenek." Ebből is látszik, hogy Gellért művész-, illetve
népművelő színházban gondolkodott. Az nem is kapott hangot a gyűlésen,
hogy a színháznak más (például szórakoztató) funkciója is lehet.
A konszolidációt követően az új kulturális politika irányítóinak persze
eszükbe se jutott írókra bízni a színházakat, vagy a szövetség átalakítását il¬
letően Gellért tanácsai szerint eljárni. Ehelyett a belügyminiszter 1957. ápri¬
lis 20-án feloszlatta a Színház- és Filmművészeti Szövetséget. Ezután Aczél
György koordinálásával megkezdődött a színházi mező , újrarendezése".
44 Uo., 138-139.
45 Uo., 149.
416 OSZK SZT Irattar Fond 18/68/3 153.