Oldal 288 [288]
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... e 287
„Ha sokat üleseztünk mi a Szövetségben - vagy bárminek nevezzük majd ¬
a baj az volt, hogy a Szövetség javaslatait egy tollvonással megváltoztatták.
Elment például javaslatunk a Kossuth díjakra és azután ettől függetlenül
kapta meg valaki. Magyarán szólva a Szövetség sóhivatal volt. [...] Ezért
lényeges, hogy az egész művészi területet érintő kérdésekben a szakma leg¬
jobbjai nyilatkozzanak, akiket az alkotóműhelyek megbíztak. Ezt a javasla¬
tot talán ezután már figyelembe fogják venni, hiszen eddig más okai voltak
annak, hogy a javaslatainkat nem vették figyelembe. Egyszerűen ott volt
a pártközpont, amely a minisztériumot más irányba nyomta, mint ahogy
a Szövetség kérte, és végeredményben ott voltak a személyi kapcsolatok,
amelyek megsemmisítettek minden helyes kezdeményezést vagy ezek nagy
részét. "2
Az nem világos, Gellért ekkor mennyire volt tisztában azzal, hogy a rend¬
szer pártállami jellege nem fog változni, tehát az általa javasolt alulról épülő
szerveződés eleve kizárt. Hozzászólásának hatására a vitában felmerült egy
1950-1956 között elhallgatott, már a Kamarában is megoldatlan téma: a kö¬
zös szervezetbe terelt színészek és színigazgatók érdekellentéte, adott esetben
szembenállása. Pontosabban, hogy ezek a potenciális konfliktusok miként
rendezhetők egyetlen szervezet keretein belül.
, Török Zoltán: Félő, hogy ilyen megoldás esetében a régi Szövetség egyik
legnagyobb hibája fog felelevenedni, mégpedig az, hogy a Szövetség nem
a színészek Szövetsége lesz, mint ahogyan pillanatnyilag az - én ismertem
a régit is és a mostanit is - hanem a színházak hatóságilag kinevezett veze¬
tőinek szövetsége, vagyis majdnem azt lehetne mondani, hogy egy állami
szerv, amellyel a színészek, mint munkaadóikkal állnak szemben egy másik
platformon, egy másik szinten, ugyanúgy, amint a minisztériumban vagy
saját színházaikban állnak szemben velük."
Gellért egyfajta - nem biztos, hogy lehetséges - kiegyezést javasol színészek
és színigazgatók között. Az átalakult formában évenként változó színházi ve¬
zetőséget, a döntéshozatalban színészek és színigazgatók paritását, valamint
a társulat bizalmát élvező igazgatók kinevezését reméli. A forradalom idején
a szövetség korábbi vezetői iránt a színészek körében megnyilvánuló ellen¬
szeny, a forradalom brutális leverésének tapasztalata és a szovjet megszállás
közegében Gellért alábbi elgondolása csak utópikusnak minősíthető.
4 Uo., 132.
43 Uo., 136.