Page 280 [280]
A pártállami színházi irányítás és a Színház- és Filmművészeti Szövetség... s 279
módon és időben nyilvánvalóvá tették, hogy milyen művészi és közéleti meg¬
nyilvánulásokat várnak el a színházi világ képviselőitől. Utóbbiak kénysze¬
rűen vagy lelkesen vettek részt e rituálékban.
Azonban a Sztálin halálát követő relatív politikai enyhülés légkörében,
a Nagy Imre 1953. júliusi miniszterelnökségével kezdődő új szakaszban ez
az egyirányú, csupán a hatalmi szándék közvetítésére korlátozódó kommu¬
nikáció fokozatosan átalakult. A színházi szakma kommunista elitjének egy
része e területen is új szakasz nyitására törekedett. Két fronton kritizáltak:
egyfelől Kende István, a Népművelési Minisztérium színházi főosztályának
vezetőjének sztálinista irányítási módszereit és stílusát utasították vissza,
másfelől a Színház- és Filmművészeti Szövetséget nevezték belső fórumokon
egyre gyakrabban , sóhivatalnak". A konzultációkat nélkülöző irányítás és
a színház elsődleges agitatív funkciója ellen folytatott küzdelem alapvetően
egyes reformkommunista színházi vezetők játszmája volt. Tulajdonképpen
az új színházvezetői eliten belüli konfliktus.
1953. október 2-án rendezték a Színház- és Filmművészeti Szövetség ki¬
bővített aktíva-vezetőségi ülését, mivel e pártfórumnak is reagálnia kellett
a Nagy Imre beszédében megnyilvánuló önkritikára és a bejelentett változá¬
sokra. A vitaanyagot még mindig Gábor Miklós készítette el. Ez szeptember
19-i dátummal maradt fenn, és az MDP KV agitációs- és propagandaosztálya
felelősének, Rohonyi Katalinnak a javításait is tartalmazta. Gábor referátu¬
ma, saját szempontjából logikusan, a szovjetek indukálta irányváltástól csak
kissé megzavarodva, az új szakasz színházi hatásainak minimalizálására tö¬
rekedett. Azt hangsúlyozta, hogy a színházi területen és irányításban - kis
módosításokkal - minden menjen tovább az eddigi módon.
sree
veszetben nincs szükseg. |...] A Szövetseg nem ferditette el a part kulturpoli¬
tikáját, hanem azon az úton járt, melyet az 1951-es Agit. Prop. határozat, és
a párt kultúrpolitikája megszabott. Eközben elkövetett hibákat (melyekről
őszintén beszélünk, és beszélni fogunk), de ezek a hibák nem jelentik a párt
politikajanak elferditeset.””
Az önkritika Rákosi-korszakban sűrűn gyakorolt rituáléja szerint elismerte,
hogy a Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetése nagyképűen oktatta ki
a művészeket, és hogy a korábbi diadaljelentések ellenére a szocialista realiz¬
mus és a szovjet művészet elfogadottsága a művészek körében korántsem volt
olyan általános, mint ahogy azt korábban maga is hirdette. A szövetség belső
39 MNL OL, MDP Agit. prop. O. 276. F. 89. cs. 402. 6e.