Seite 268 [268]
OCR
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 267 Jákó Pál: Szlovákiában ez a kategorizálási rendszer nagyon jól bevált. Az idén még itt nagyon rugalmasan fogjuk kezelni, és lassan fogjuk szigorítani. Bárdos Artúr: Ez a művészek rovására fog menni. [...] Benkő Gyula: Ezek szerint versenyképtelen lesz a magánszínház az államiakkal szemben.”” Az egypártrendszerbe való átmenet következő fazisaként a Magyar Szinészek Szabad Szakszervezete új vezetőséget választott, a főtitkár Jákó Pál lett. (Az új központi vezetőség tagjai közül Gábor Miklós játszik majd fontos szerepet kommunista aktivistaként az államosítás utáni első, 1950-1953 közötti időszakban.) A Színészek Lapja 1949. augusztus-novemberi utolsó számában Jákó már a színházak államosítását indokolja, és a magánszínházi örökség ellen hangol. „Ezt a súlyos örökséget vette át a felszabadulás után színházi világunk; és a tőkés igazgatók semmit sem tettek annak érdekében, hogy ez megváltozzék. Ezek az igazgatók nem értették meg, hogy mit jelent a népi demokrácia, mit jelent a szocializmus építése. Kultúrmisszióról beszéltek és tovább játszották a ponyvákat, bízva a vidéki közönség elrontott, fejletlen ízlésében."" Ugyanebben a számban, szintén a centralizáló logikát, és az egypárti felügyeletet előlegezve ad hírt Sebestyén György a színházak gyakran ellenérdekelt munkatársait a kamarához hasonlóan egy szervezetbe tömörítő Színház- és Filmművészeti Szövetség megalakulásáról. Az új szervezet által kerül majd át a színházi mező irányítása a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetétől az MDP-hez. Sebestyén rendszerváltással magyarázza a múlttal való teljes szakítás, művészi és szervezeti trendváltás szükségességét: »A szocialista társadalom építése ezért hatalmas új kérdéseket állít a művészek elé. Művészeink kivétel nélkül a kapitalista társadalom légkörében nevelkedtek, és ha ellent is tudtak állni a torzításnak, ha megőrizték is műveik tisztaságát, realista alkotásaik méltóságát, ha valóban legjobb hagyományaink nyomán alkották is maradandó műveiket: akkor sem szabadulUo. 3 Elnok: Ratkay Marton; Alelnékék: dr. Pallé Imre, Horvath Jend; Fétitkar: Jako Pal; Jegyz6: Banky Zsuzsa; Fegyelmi bizottság elnök: Lehotay Árpád; Számv. Biz elnök: Pataky Miklós. A pozíciók megnevezései még a régi szövetségi forma felé mutatnak, ugyanakkor a , központi vezetőség" elnevezés már a szovjet modell másolásának szándéka felé. A központi vezetőség tagjai: Bálint György, Benkő Miklós, Bulla Elma, Dárdai Andor, Fehér Pál, Fekete Pál, Gábor Miklós, Képessy József, Kormos Lajos, Marton Endre, Márki Géza, Kemény László, Mészáros Józsefné, Olty Magda, Rozsos István, Simon Zsuzsa, Szabados Piroska, Sziládi János és Verebes Károly. 4 Jákó Pál: Döntő fordulat a magyar színészetben, Színészek Lapja, 1949. Augusztus-November, 3.
