Seite 268 [268]
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 267
Jákó Pál: Szlovákiában ez a kategorizálási rendszer nagyon jól bevált. Az
idén még itt nagyon rugalmasan fogjuk kezelni, és lassan fogjuk szigorítani.
Bárdos Artúr: Ez a művészek rovására fog menni. [...]
Benkő Gyula: Ezek szerint versenyképtelen lesz a magánszínház az álla¬
miakkal szemben.””
Az egypártrendszerbe való átmenet következő fazisaként a Magyar Sziné¬
szek Szabad Szakszervezete új vezetőséget választott, a főtitkár Jákó Pál lett.
(Az új központi vezetőség tagjai közül Gábor Miklós játszik majd fontos sze¬
repet kommunista aktivistaként az államosítás utáni első, 1950-1953 közötti
időszakban.) A Színészek Lapja 1949. augusztus-novemberi utolsó számában
Jákó már a színházak államosítását indokolja, és a magánszínházi örökség
ellen hangol.
„Ezt a súlyos örökséget vette át a felszabadulás után színházi világunk; és a
tőkés igazgatók semmit sem tettek annak érdekében, hogy ez megváltozzék.
Ezek az igazgatók nem értették meg, hogy mit jelent a népi demokrácia, mit
jelent a szocializmus építése. Kultúrmisszióról beszéltek és tovább játszották
a ponyvákat, bízva a vidéki közönség elrontott, fejletlen ízlésében.""
Ugyanebben a számban, szintén a centralizáló logikát, és az egypárti felügye¬
letet előlegezve ad hírt Sebestyén György a színházak gyakran ellenérdekelt
munkatársait a kamarához hasonlóan egy szervezetbe tömörítő Színház- és
Filmművészeti Szövetség megalakulásáról. Az új szervezet által kerül majd
át a színházi mező irányítása a Magyar Színészek Szabad Szakszervezetétől
az MDP-hez. Sebestyén rendszerváltással magyarázza a múlttal való teljes
szakítás, művészi és szervezeti trendváltás szükségességét:
»A szocialista társadalom építése ezért hatalmas új kérdéseket állít a mű¬
vészek elé. Művészeink kivétel nélkül a kapitalista társadalom légkörében
nevelkedtek, és ha ellent is tudtak állni a torzításnak, ha megőrizték is mű¬
veik tisztaságát, realista alkotásaik méltóságát, ha valóban legjobb hagyo¬
mányaink nyomán alkották is maradandó műveiket: akkor sem szabadul¬
Uo.
3 Elnok: Ratkay Marton; Alelnékék: dr. Pallé Imre, Horvath Jend; Fétitkar: Jako Pal; Jegyz6: Banky
Zsuzsa; Fegyelmi bizottság elnök: Lehotay Árpád; Számv. Biz elnök: Pataky Miklós. A pozíciók meg¬
nevezései még a régi szövetségi forma felé mutatnak, ugyanakkor a , központi vezetőség" elnevezés
már a szovjet modell másolásának szándéka felé. A központi vezetőség tagjai: Bálint György, Benkő
Miklós, Bulla Elma, Dárdai Andor, Fehér Pál, Fekete Pál, Gábor Miklós, Képessy József, Kormos La¬
jos, Marton Endre, Márki Géza, Kemény László, Mészáros Józsefné, Olty Magda, Rozsos István, Si¬
mon Zsuzsa, Szabados Piroska, Sziládi János és Verebes Károly.
4 Jákó Pál: Döntő fordulat a magyar színészetben, Színészek Lapja, 1949. Augusztus-November, 3.