Page 264 [264]
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... « 263
Azonban már az első feladatnál meg kell állapítanunk, hogy azt a mun¬
kát, melyet Szakszervezetünk dr. Staud Géza vezetése alatt eddig érdek¬
védelmi vonalon kifejtett, nem tartjuk teljesen kielégítőnek. Helytelen volt
az például, hogy a Szakszervezet jelentékeny mértékben foglalkozott egyes
színigazgatók, hangversenyrendezők és más vállalkozók ügyeinek képvisele¬
tével és így gyakran a munkahely védelme? lényegében nem jelentett mást,
mint vállalkozói érdekek védelmét. A Szakszervezet elsősorban és mindenek
felett a színészek és a színház egyéb dolgozóinak érdekvédelmi szervezete."
Annak a szervezetnek, nevezetesen a Kamara törekvéseinek képviseletével
vádolták Staudot, amellyel - ahogy utaltam rá -— többször is nyíltan szem¬
beszállt. Idézett publicisztikai tevékenysége pedig minden elemében a társa¬
dalmival párhuzamos színházi reformot támogatta. Miért volt akkor szük¬
ség új főtitkárra a színészszakszervezetben, miért vált Staud kegyvesztetté?
E kérdésekre talán sikerül választ találni, ha beleolvasunk azokba a jegyző¬
könyvekbe, melyek rögzítették, hogy a Staudot pozícióiban felváltó Jákó Pál"
miként tárgyalt a Budapesti Színigazgatók Testületének vezetőségével. Arról,
hogy korábban Staud milyen stílusban egyeztetett a kollektív szerződés meg¬
kötéséhez vezető tanácskozásokon, nincs forrásunk.
Az 1948-as tárgyalásokba Magyarics Lászlónak, a Budapesti Színigazga¬
tók Testülete titkárának hagyatéka enged némi betekintést." A Budapesti
Színigazgatók Szövetsége irattárának méretéhez nem hasonlítható, töredéke¬
sen fennmaradt dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy az egyeztetés témái
és formái idézték ugyan az 1939 előtti gyakorlatot, de erőteljes tartalmi kü¬
lönbségek is voltak. Elsősorban a színigazgatók és a színészek érdekvédelmi
szervezeteinek 1948-as, a korábbitól eltérő hatalmi pozíciójából következően.
Egyre több ponton érzékelhető a színigazgatók feletti politikai kontroll, amit
a színészszakszervezet tárgyalódelegációja közvetített. Ezt példázza a kollek¬
tív szerződésről folyó tárgyalás 1948. július 7-i jegyzőkönyve. Egyeztetés volt
ugyan, de lényegében mindenben a Magyar Színészek Szabad Szakszerveze¬
tét képviselő, 1932-től KMP-tag Jákó Pál mondta ki a döntő szót.
26 N.N.: Uj utakon, Szineszek Lapja, 1948. aprilis, 1.
7 Jako Pal (Bp., 1901. januar 18. - Bp., 1977. november 11.): színész, rendező, színigazgató. A Színművé¬
szeti Akadémián diplomát szerzett (1925), utána Párizsban rendezést tanult. 1926-tól szinész és ren¬
dező volt a Pécsi Nemzeti Színházban, majd Alapi Nándor Országos Kamaraszínházában, később
a Magyar Színházban és az Új Színházban. 1932-ben tagja lett a KMP-nek. Részt vett a legális és il¬
legális munkásművelődési mozgalmakban, a munkás-színjátszásban, 1936-tól az Országos Ifjúsági
Bizottság (OIB) munkájában. Mozgalmi munkájáért több ízben letartóztatták. 1945 után a Madách
Színház tagja lett. 1946-1947-ben a Színművészeti Akadémián a játékgyakorlat tanára volt. 1948¬
1950-ig a Színészek Szabad Szakszervezetének főtitkára. Egy évadot a győri színháznál töltött, majd
az Állami Faluszínházban játszott. Ezután ismét a Madách Színház szerződtette. 1957-től 1961-ig,
nyugdíjazásáig a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója volt.
# Magyarics László hagyatéka OSZK SZT Irattár Fond 32 I. /3.