Page 260 [260]
A Magyar Színészek Szabad Szakszervezetének szerepe... e 259
Optimizmusát azonban az 1949 után született, a fenti recept szerint kom¬
ponált művek ritkán igazolták. A magánszínházi működés további elemeit
kritizálva, Staud a háborút követőn nagyobb létszámú törzstársulat szer¬
ződtetését várná el a lebombázott Pesten az adósságokkal, inflációval küzdő
igazgatóktól.
, Művészi szempontból az együttes, vagyis az állandó jellegű társulat lehe¬
tőséget nyújt arra, hogy a színigazgató egységes szempontú műsorpolitikát
valósítson meg, a tagok az állandó munkában való összetörődés folytán mű¬
vészi hagyományt és stílust alakítsanak ki, a társulat zárt egységében meg¬
ismerjék egymás értékeit és hibáit, és így fejlődési lehetőségnek nyissanak
utat"
Művészszínházi szempontú, önmagában helytálló érvelése azonban az adott
kontextusban a színészi jogok korlátozásához szolgáltat muníciót, a szerepre
szerződő sztárok lehetőségeit szűkítené:
»Vezetd szinészeink egy része nem szerződött egyetlenegy színházhoz sem,
válogat a szerepekben, magatartásával befolyásolja a színházak műsorpo¬
litikáját és igen magas gázsi követeléseivel mérhetetlen terheket rak a szín¬
házak vállára. Az új kollektív szerződésnek feltétlenül magába kell foglalnia
olyan előírásokat, amelyek megakadályozzák a szabadon értelmezett ven¬
dégjátékokat és rá kell szorítania minden színészt arra, hogy valamely szín¬
házhoz állandó tagként szerződjék. [...] Lehet, hogy ez a megoldás néhány
egyéni érdeket sérteni fog, de mégis elkerülhetetlen, mert a magyar színházi
kultúra és a színészet egyetemes érdeke szükségessé teszi."
A kollektivista szemlélet korabeli előretörése sok, a fentihez hasonló, a művé¬
szi szabadság korlátozását megideologizáló cikket szül. Egy másik írásában a
lehetőségek közt korábban szabadon válogató sztárokat, akikre a magánszín¬
házak bevételközpontú repertoárpolitikája tényleg nagyban épült, Staud csak
azért okolja kisebb mértékben e teátrumok 1945 utáni rossz helyzetéért, hogy
helyettük a színházi ügynököket, ügynökségeket hibáztathassa — gyászos jö¬
vőjüket előrevetítve. , Az ügynökségek működését tehát a színházak anyagi
biztonsága, a szociális igazság és művészet érdekében feltétlenül meg kell szün¬
tetni és ezzel meg fognak szűnni a sztárrendszer visszásságai is." A színházi
7 Staud Géza: Az együttes felé, Színház, II. évfolyam, 1946. 2. 3.
® Uo.
» Staud Géza: Valami a sztárok mentségére Színház, II. évfolyam, 1946. 41. 17.