Oldal 192 [192]
OCR
Az „idegen nyelvü beszelöfilm” szerepe a pesti magänszinhäzak valsagäban « 191 a művészi és adminisztratív személyzet létszáma a Nemzetinel, ha azt a magánszínházakéval hasonlítjuk össze. Lajta Andor Filmművészeti Évkönyvének tanúsága szerint 1930-ban a Nemzeti Színházban 32 színésznő és 46 színész volt alkalmazásban, az igazgatóságon 21 fő dolgozott. E tagok tizenkét hónapra kaptak fizetést. A legtekintélyesebb magánszínháznak számító Vígszínházban ezzel szemben csak 15 színésznek és 17 színésznőnek volt tíz hónapos szerződése. Ugyanakkor az állami színházak (az Opera volt még állami fenntartású) tekintélyes szubvencióját állandó politikai támadások érték. Pukánszkyné Kádár Jolán A Nemzeti Színház százéves története című könyvében a Hevesi Sándor tízéves igazgatósága (1922-1932) alatt felgyülemlő gazdasági problémákat elemzi. Eszerint a színház látogatottsága már 1923-an is csak 709, s attól kezdve a , költségvetési egyensúly csak póthitelekkel tartható fenn."? Bár a Kamaraszínház 1926-os megnyitása és az 1928ban bevezetett bérletrendszer növelte a nézőszámot, de , a Nemzeti Színház 1928 augusztusától kezdve nem fizeti meg a Népszínházi Alapítványnak bérés egyéb tartozásait, úgyhogy a hátralék 1931 nyarán már 126.000 pengőre rúg." A szinhaz 1930-1931. évre készített költségvetését a minisztérium visszaküldte, és a válság erősödésével 1931-ben a Nemzeti bezárása vagy bérbeadása is komolyan szóba került. Ez ellen tiltakozik Hevesi 1931. december 7-i megjegyzéseiben, melyeket a Nemzeti Színház válságának megoldására készített tervezethez fűzött: , A Nemzeti Színház bérbeadása [...] elvileg nem nagyon képzelhető el, gyakorlatilag teljesen keresztiilvihetetlen [...] Amennyiben viszont a bérlővel szemben kiköttetnének bizonyos irodalmi hagyományok fenntartása (ez számszerűleg igen egyszerűen mutatható ki), a bérlő nem érhetné be kisebb szubvencióval, mint amellyel az állam a színházat fenntarthatja, annyival is kevésbé, mert a bérlő nem mondhat le a vállalkozói nyereségről, úgyhogy - a szubvenció mellett elért megtakarítás - bérlőrendszer mellett, csak a Nemzeti Színház beszüntetését jelenti." Hevesi szerint egy bérlővel működő magánszínház repertoárjának meghatározóan a nézői elvárásokat, tehát a keresletet figyelembe véve kell felépülnie, hiszen, ha - ahogy fogalmaz - , a bérlővel szemben kiköttetnének bizonyos irodalmi hagyományok fenntartása", az pénzügyileg fenntarthatatlanná Pukánszkyné Kádár Jolán: A Nemzeti Színház százéves története. 1. kötet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1940, 463. §4 Uo. 465. Pukánszkyné Kádár Jolán (szerk.): A Nemzeti Színház százéves története. Iratok a Nemzeti Színház történetéhez. 2. kötet, Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1938, 800. °° Uo.
