Oldal 191 [191]
OCR
190 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége sokkal inkább célravezető, mint a testületi intézkedés." A november 28-i BSZSZ-ülésen azzal biztatja a végrehajtó bizottság tagjait, hogy Klebelsberg ző ankéton megígért könnyítésekből sem valósult meg semmi. E kudarcsorozat tükrében meglepő, hogy az 1931. február 14-i, az előző évet értékelő BSZSZ-közgyűlésen dr. Komor Gyula ügyvezető igazgató beszámolójának hangneme nem pesszimista: , A viharok dúlásának voltak sajnálnivaló áldozatai, nemes törekvések kormányosai elsöpörtettek, de a hajóroncsokat kitatarozták, megint járják a vizeket és ma megint valamenynyi színházban játszanak." Az idegen nyelvű beszélőfilmek elleni fellépés, s ezzel összefüggően a vigalmi adó eltörlésének kudarcát egyfelől a sajtótámogatás elmaradása, másfelől a fővárosi törvényhatósági választásokat megelőző és követő, részletesebben ki nem fejtett körülmények számlájára írja. (Feltételezhető, hogy a városi tanács megszűnése, a közgyűlés feladatainak a Törvényhatósági Tanácsra ruházása idején, majd az ősszel induló fővárosi választási kampányban nem a magánszínházak lobbiérdeke volt a legfontosabb.) Az idegen nyelvű beszélőfilm konkurenciájára való hivatkozást a beszámoló némi cinizmussal és immár távolságtartással , bőséges agitációs eszköznek" nevezi. A hozzászólók közül csak a Jókai Színházat képviselő Szász János elégedetlenkedik, kérve, hogy , növeltessék a szövetség befolyása." A többiek nem kérdőjelezik meg az eddig alkalmazott érdekvédelmi taktikát. Sőt, a jegyzőkönyv szerint élénk helyeslés fogadja Bródy Pál javaslatát: ,; Teljes elismeréssel és köszönettel az eddigi vezetőség iránt, javaslom, hogy választassék meg elnökké Roboz Imre, aki buzgósággal és kitűnő képességeinek latba vetésével vezette ügyeinket, dr. Komor Gyula ügyvezető igazgató segítségével. Fejezzük ki iránta teljes elismerésünket és köszönetünket." Vajon miért élvezett az elnök ekkora bizalmat? S tényleg a hangosfilmek hódították el a mmagánszínházak közönségét? A magánszínházak vezetőinek állandó pénzügyi nehézségekre való hivatkozásait megismerve ideálisnak képzelhetnénk az állami fenntartású Nemzeti Színház helyzetét. Hiszen a teátrum költségvetési előirányzata 1930/1931 évre 1.757.500 pengő volt, amellett, hogy az állami színházak nyugdíjintézeteinek támogatására és a nem működő örökös tagok ellátására előirányoztak további 391.770 pengőt. Ugyancsak összemérhetetlenül kedvezőbbnek tűnik > OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai 215/2132. 5 Uo. °° OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai 215/2150. * Uo. Uo.
