Oldal 166 [166]
Akciótípusok, beszédmódok e 165
, léves a mai lapokban megjelent hír, mintha a színházak a helyárak általá¬
nos leszállítását akarnák elhatározni. Megállapítja a szövetség, hogy a bu¬
dapesti színházak helyárai az egész kontinensen ezidőszerint a legalacso¬
nyabbak, annyira, hogy felét sem teszik ki a bécsi, és alig harmadát a berlini
vezető színházak helyárainak. Ilyen körülménynek közt, figyelembe véve
a budapesti színházakat terhelő óriási kiadásokat, adókat és közterheket, a
helyarak leszállítása egyszerűen keresztülvihetetlen."
Ugyanakkor vannak szórványos adatok arról, hogy egyes színházak csök¬
kentették jegyáraikat.? A mértéket azonban - valószínűleg üzleti okokból
- nem vitatták meg a BSZSZ-üléseken. Az egy-egy előadáshoz kapcsolódó
túlságosan kedvezményes jegyakciók ugyanis gyakran ellenzést váltottak ki
a BSZSZ belső fórumain.
A mozi-varieté és a cirkusz konkurenciája elleni
összefogás
A színigazgatók, bár mindig hangsúlyozták a vállalkozás szabadságának
fontosságát, protekciót, piacvédelmet számonkérő beszédmódot alkalmaz¬
tak külső és belső kommunikációjukban. Minden performatív, tömegeket
vonzó műfajt jogtalan konkurensüknek tekintettek. Bár profittermelő vál¬
lalkozäsok voltak, a hatóságokkal folytatott kommunikációjukban szívesen
jelenítették meg magukat a , kultúra terjesztését hangsúlyozó társadalmi
irányultság, valamint a művészeti minőségi irányultság"? reprezentánsa¬
iként. Ebben, a színház nemzeti kultúrában betöltött szerepére hivatkozó
lobbiharcban, a színigazgatók érdekei néha egybeestek a színészekével. De
gyakoribb volt, hogy az igazgatók állás nélküli színészeket befogadó , színház
alatti" kezdeményezések konkurenciája ellen küzdöttek.
, Lehetetlen szó nélkül hagynunk, hogy kávéházak s egyéb lokálok nem szín¬
házszerű programokkal csábítsák el a színházak közönségét. Tudjuk, hogy
ezen a téren a szentimentalizmus eszközeivel dolgoznak bizonyos érdekelt
körök. Színészek, akik nem kapnak szerződést, egyszerűen felcsapnak artis¬
tának és artistamutatványoknak deklarálják a szavalást, éneklést és szín¬
* Uo.
"2 A szinlapokon k6zélt jegyarak alapjan, a legdragabb esti zenekari iilés jegyeket tekintve, a Belvarosi
Színházban az 1930-ban 9 pengős maximum jegyár 1932-re 8 pengőre csökkent. A Magyar Szinhaz¬
ban a különbség szintén 1 pengő (8,80 pengőről, 7,80 pengőre). A Vígszínház nem közölte színlapja¬
in a jegyárakat. Ehelyett kedvezményes áru bérleteit hirdette.
3 Jänossy Däniel: i. m. 16.