Oldal 165 [165]
164 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége
Jegyárcsökkentés
A gazdasági válság először a mezőgazdasági termékek, majd fokozatosan
egyéb árucikkek árcsökkenését idézte elő. Miként jelentkezett ez a trend
a színházjegyáraknál, és a jegyár összege miként függött össze a színész¬
munkanélküliséggel? A munkanélküliségből ún. konzorciális, ad hoc vállal¬
kozásokkal - tőke nélkül, a produkciók bevételét egymás közt szétosztva ¬
szabadulni igyekvő színészek számára evidens lehetőségnek tűnt a közönség
alacsony jegyárral való csábítgatása. A napilapok is gyakran összekapcsolták
olvasóiknak szervezett akcióikat olcsó színházjegyek felajánlásával. Ugyan¬
akkor - a közterhek sorát fizető - színigazgatók kitartottak amellett, hogy
nem képesek/hajlandók a jegyárakat testületileg csökkenteni. A magánszín¬
házi szektor szereplői tehát, eltérő üzleti érdekeik szerint, másképp ítélték
meg az olcsó színházjegy kérdését. Néhány példa. 1931. január 20.-ára az
Újság című lap olvasói részére vidám matinét tervezett. Ehhez kapcsolódó¬
an a BSZSZ-vezetőség beleegyezését kérte, hogy a műsorban magánszínházi
tagok felléphessenek. Január 2-i levelében Roboz Imre nem is annyira a szí¬
nészek fellépését, mint inkább a matiné tervezett alacsony helyárait nehez¬
ményezte. , Méltóztassék csak meggondolni, hogy épen a súlyos gazdasági
viszonyok között, amelyekre hivatkozni méltóztatnak, mennyire ártanak az
50 fillértől P 1,50-ig terjedő helyárak a színházaknak, amelyek képtelenek
ilyen olcsó előadásokat tartani."
Az 1931. szeptember 15-i értekezleten Wertheimer Elemér mutat rá a nem
BSZSZ-tag színpadok alacsony jegyárai ellen folytatott szövetségi harcuk és
a színészmunkanélküliség közötti összefüggésre:
»A színészszövetség támogatására alig lehet számítani. Az ő törekvésük
csak az, hogy minél több színésznek legyen szerződése. Az ad hoc vállalatok
nemcsak a kabarékra nézve károsak, de a színházakra nézve is. Jellemző,
hogy a közönség azelőtt sohasem reklamálta a helyárakat, de most, hogy
a plakátok 1-2-3 pengős maximális helyárakat hirdetnek, a legális kabarék
pénztárainál is ily árakat követelnek."
Wertheimer annyiban csúsztat, hogy az árak csökkenése általános volt. Azt
tehát, hogy a nézők ezt a színházi pénztáraknál is elvárták, nemcsak az ad
hoc vállalkozások jegyárpolitikája okozta. A BSZSZ azonban ellenállt a nyo¬
másnak és álláspontját fizetett kommiünikében közölte:
3 OSZK SZT lrattár BSZSZ iratai 215/2155.
40. OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai 216/2226.