Page 165 [165]
OCR
164 s II. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége Jegyárcsökkentés A gazdasági válság először a mezőgazdasági termékek, majd fokozatosan egyéb árucikkek árcsökkenését idézte elő. Miként jelentkezett ez a trend a színházjegyáraknál, és a jegyár összege miként függött össze a színészmunkanélküliséggel? A munkanélküliségből ún. konzorciális, ad hoc vállalkozásokkal - tőke nélkül, a produkciók bevételét egymás közt szétosztva szabadulni igyekvő színészek számára evidens lehetőségnek tűnt a közönség alacsony jegyárral való csábítgatása. A napilapok is gyakran összekapcsolták olvasóiknak szervezett akcióikat olcsó színházjegyek felajánlásával. Ugyanakkor - a közterhek sorát fizető - színigazgatók kitartottak amellett, hogy nem képesek/hajlandók a jegyárakat testületileg csökkenteni. A magánszínházi szektor szereplői tehát, eltérő üzleti érdekeik szerint, másképp ítélték meg az olcsó színházjegy kérdését. Néhány példa. 1931. január 20.-ára az Újság című lap olvasói részére vidám matinét tervezett. Ehhez kapcsolódóan a BSZSZ-vezetőség beleegyezését kérte, hogy a műsorban magánszínházi tagok felléphessenek. Január 2-i levelében Roboz Imre nem is annyira a színészek fellépését, mint inkább a matiné tervezett alacsony helyárait nehezményezte. , Méltóztassék csak meggondolni, hogy épen a súlyos gazdasági viszonyok között, amelyekre hivatkozni méltóztatnak, mennyire ártanak az 50 fillértől P 1,50-ig terjedő helyárak a színházaknak, amelyek képtelenek ilyen olcsó előadásokat tartani." Az 1931. szeptember 15-i értekezleten Wertheimer Elemér mutat rá a nem BSZSZ-tag színpadok alacsony jegyárai ellen folytatott szövetségi harcuk és a színészmunkanélküliség közötti összefüggésre: »A színészszövetség támogatására alig lehet számítani. Az ő törekvésük csak az, hogy minél több színésznek legyen szerződése. Az ad hoc vállalatok nemcsak a kabarékra nézve károsak, de a színházakra nézve is. Jellemző, hogy a közönség azelőtt sohasem reklamálta a helyárakat, de most, hogy a plakátok 1-2-3 pengős maximális helyárakat hirdetnek, a legális kabarék pénztárainál is ily árakat követelnek." Wertheimer annyiban csúsztat, hogy az árak csökkenése általános volt. Azt tehát, hogy a nézők ezt a színházi pénztáraknál is elvárták, nemcsak az ad hoc vállalkozások jegyárpolitikája okozta. A BSZSZ azonban ellenállt a nyomásnak és álláspontját fizetett kommiünikében közölte: 3 OSZK SZT lrattár BSZSZ iratai 215/2155. 40. OSZK SZT Irattár BSZSZ iratai 216/2226.
