Page 115 [115]
114 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
A Vígszínház nemzetközi kapcsolatrendszere
Az intézményi levelezést tekintve, a Vígszínházzal nemzetközi ügyekben
kapcsolatban álló magyar és külföldi partnereket informálisakra és üzle¬
tiekre lehet osztani. (Bár a kereskedelmi színház szférájában az informális
kapcsolat is rendre üzleti vonatkozásokat rejt.) Hivatalos udvariassággal ke¬
zelte a Vígszínház vezetősége a hazai színpadi kiadókat (Bárd Ferenc és fia,
Révész Ferenc). A külföldi magyar kapcsolatok esetében gyakran többféle
hangnem keveredik. Marton György bécsi kiadótulajdonosnak Roboz és Jób
baráti hangnemben ír, de a színház és a kiadó között hivatalos hangú né¬
met nyelvű üzleti levelezés folyik. Ugyanez a kettősség figyelhető meg Bányai
Sándor párizsi darabügynök esetében. Ő a vele , egyenrangú" Komor Gyula
dramaturggal baráti nyíltsággal, míg a színház vezetőivel formális udvarias¬
sággal kommunikál. A külföldön élő magyar színpadi szerzőkkel (Herczeg
Géza, Fodor László) és a kezdetben Kolozsváron működő Hunyadi Sándorral
való levelezésre is az informális hangnem jellemző. A külföldi kiadók (Verlag
Max Pfeffer, Fischerverlag, Gustav Kiepenheuer Verlag) Vígszínházzal foly¬
tatott tetemes mennyiségű levelezése jellemzően rövid ajánlatokból és mel¬
lékelt darabszövegekből áll. A válaszok pedig tőmondatokban indokolt elfo¬
gadások vagy elutasítások. A vendégjátékokat szervező külföldi ügynökökkel
(Robert Blum, J. Borkon, dr. Adalbert Patek, Norbert Salter, Paul Winkler,
Oskar Forray, dr. Artur Hohenberg) folytatott levelezés hangneme ugyan¬
csak célratörően személytelen.
E nemzetközi kapcsolatháló működését az 1931. július-augusztusban
elrendelt bankzárlat - a külföldi kifizetések 1931. decemberi megtiltása —
nehezítette leginkább. Ez mind a külföldi vendégjátékok fogadását, mind
az importdarabok előadási jogának külföldi kiadóktól való megvásárlását,
mind az előadások után járó tantiemek kifizetését gátolta. Egy külföldi darab
lekötéséről hamar kellett dönteni. Ha az ügynökség által ajánlatként elkül¬
dött, vagy a színház által kért mű nem tűnt megfelelőnek, akkor a szöveg¬
könyvet illett gyorsan visszaküldeni. Szorító volt a konkurencia is, hiszen, ha
a sikert ígérő külföldi darabot másik pesti színház kötötte le, az közönséget
vonhatott el a Vígtől. A belső és külső dramaturgok véleménye után gyakran
megvárták a külföldi premiert, és csak annak kritikái után döntöttek a pesti
bemutatásról. Elsősorban párizsi, berlini és bécsi premierekkel foglalkoztak,
London és New York bemutatói ritkán kerültek szóba. Varsó, Moszkva, a
közép- vagy kelet-európai régió színházi sikerei soha.
A kiépült kapcsolatháló ellenére a vígszínházi , háziszerzők" darabjainak
exportja az 1930-as években elmaradt az első világháború előtti időszakétól.
A továbbiakban azt vizsgálom, hogy Roboz Imre miként reagált a külföldi
színházak részéről tapasztalható, a gazdasági válság hatásának is betudható