OCR
94 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata égisze alatt működő Apolló-Kabarét igazgatta. A színésznők kiválasztása és képzése, a játékstílus kialakítása terén Jób Dániel művészeti igazgató volt meghatározó. A Vígszínház állami támogatás nélkül működő magánszínház volt, mely profitorientált üzleti színházi filozófiát követett. Hatékonyan működő darabelőkészítő és személyzeti politikájának, amerikai tulajdonosa tőkeerejének, kiterjedt nemzetközi színházi és filmipari kapcsolatrendszerének köszönhetően a színház az 1930-as években azonos művészeti és adminisztratív irányítás alatt működött. Eközben más pesti magánszínházak időnként bezártak, mert bérlőik vagy tulajdonosaik fizetésképtelenné váltak. Ott a vezetőség gyakran évente változott. 1930-1938 között a vígszínházi színészszerződéseket is a Budapesti Színigazgatók Szövetsége blankettáján kötötték. A többoldalas, mindkét aláíró félre elvileg kötelező szabályozást a Budapesti Színészek Szövetsége vezetőségével folytatott évadvégi tárgyalásokon rögzítették. Volt azonban a szerződésnek néhány pontja, pl. a gázsi összege és néhány egyéb kikötés, ahol Roboz Imre, majd a Vígszínház Bérlő R. T. és az adott színésznő megállapodása volt irányadó. Ezekre érdemes figyelni. Ilyen például a szerződő felek egymás iránti bizalmatlanságát jelző kötbér összege, melynek nagysága a színésznő színház számára képviselt értékét jelezte. A kötbért szerződésszegés esetén kellett volna fizetni. A vígszínházi szerződésekbe kötelezően beiktatott opció a színháznak azt a jogát jelentette, amellyel az aktuális szerződés időtartamán túl is igényt tarthatott a színésznőre. Ez előnytelen volt a külföldi szereplésben, filmszerepben reménykedők számára. Ráadásul a színház jellemzően igen későn, az évad végén értesítette csak a tagot arról, hogy élni kíván-e a szerződtetési opcióval. Növelve a színésznők amúgy is nagy létbizonytalanságát és kiszolgáltatottságát. A Táblázat 10-ből látható, hogy az 1930-as években sok színésznő játszott csupán egy - Bán Margit, Beleznay Margit, Berend Erzsébet, Dán Etelka, Gombaszögi Irén, Hámory Margit, Inkey Margit, Kormos Márta, Lázár Mária, Mezey Mária, Péczely Mária, Pillér Vera, Simon Gabriella, Vadas Erzsébet, Zombory Mercedes, Gombaszögi Ella, Bajor Gizi, Bársony Rózsi, Dayka Margit, Gaál Franciska - illetve két évadon - Eszterházy Ilona, Gazsi Mariska, Kende Paula, Komár Júlia, Kürthy Sári, Ölvedy Zsófi, Simon Gizi, Vargha Anna, Vágóné Margit, Váry Gyöngyi, Fedák Sári, Perczel Zita, Titkos Ilona - át a Vígszínházban. Ha a kevésbé, illetve a nagyon is jól ismert nevekből kirajzolódó két csoportot törekszem jellemezni, az alábbi okok valószínűsíthetők. Láthatólag sok, jellemzően fiatal kezdőt kipróbáltak alacsony díjazással, kis szerepekben, és ha nem váltak be, nem kaptak lehetőséget a következő évadra. A másik csoport, a befutott színésznőké, akiket egy-egy szerepre, fellépti díjasként szerződtettek. S ha nem illettek a Vígszínház stílusába vagy elmaradt a produkció sikere, a kapcsolat megszakadt.