Seite 67 [67]
66 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
jelmezkészlete. A színházba jegyet váltó nézők tehát egy exkluzív környezet
és esemény részeseiként láthatták magukat, még ha nem is voltak tagjai az
elitnek. A magyar sztárok, elsősorban a Pompadourt sikerre vivő Fedák Sári
megszerzése mellett érzékelhető volt a törekvés amerikai színpadokon ját¬
szó magyar színészek, például Király Ernő és Keleti Juliska szerződtetésére.
Hogy domináns pozícióját milyen repertoárpolitikával érte el egy év alatt a
Fővárosi Operettszínház, arról a Vígszínház kötetes iratai közt megőrzött, az
előadásra lekötött darabok adatait tartalmazó könyv szolgáltat információt.
Eszerint Blumenthal bérlősége idején döntően magyar, francia és osztrák ze¬
neszerzők műveit kötötték le. Bemutatóra megvásárolt új amerikai zenés da¬
rab csak a Sally című musical és a Student Prince című Romberg-operett volt,
de végül saját üzemükben egyiket sem adták elő. (Táblázat 9) A lekötések
szintjén tehát nem volt érzékelhető egy a Broadway-műfajok pesti meghono¬
sítására irányuló tendencia a Fővárosi Operettszínházban.
Az általam vizsgált iratok arra nem adtak választ, hogy a színrevitelről
végül ki döntött. A hierarchiában legfelül a bérlő, Ben Blumenthal állt, alat¬
ta Roboz Imre, a Vígszínház vezérigazgatója helyezkedett el. Az ő aláren¬
deltje volt 1925-ös lemondásáig Tapolczai Gyula, a Fővárosi Operettszínház
igazgatója és Szabolcs Ernő, a színház főrendezője. Nem találtam arra utaló
dokumentumot, hogy Blumenthal beleszólt volna a repertoár alakításába.
Ugyanakkor, mivel rendszeresen találkozott Robozzal külföldön, ez meg¬
történhetett közvetlenül-személyesen is. Blumenthal igen ritkán azért vé¬
leményt nyilvánított az operettszínházzal kapcsolatban, a Három gráciával
például meg volt elégedve.
, Ez az előadás nem is száz, hanem ezer és egy percenttel jobb, mint az akko¬
ri. A színpad olyan, hogy se Bécsben, se Berlinben, se Párizsban nem láttam
különbet; Londonban is csak egy színházban: ott, ahol egy amerikai revüt
játszanak newyotki kiállítással. Az én szememben megnőtt tehát a színház
és főleg megnőtt Szabolcs úr, aki amerikai értelemben is kitűnő rendezőnek
bizonyult.””
Blumenthal számára tehát a kozmopolita centrumok, mindenekelőtt az ame¬
rikai zenés színházi produkciók jelentették a mércét, a helyi operetthagyo¬
mány értékeire, sajátosságaira nem is utalt.
A továbbiakban, a fenti értékítéletétől nem függetlenül azt vizsgálom,
hogy a Halló, Amerika! című revü miért okozta a Fővárosi Operettszínház
sikersorozatának végét, valamint, hogy az amerikai és angol alkotókat is fel¬
vonultató produkció létrehozása és recepciója milyen interkulturális eredetű
7 F.J.: Színházi krónika, 8 Órai Újság, 9. évfolyam, 1923. július 8. vasárnap. 9.