OCR
64 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata gadott trend része volt. S bár Blumenthal elég hamar lemondott nem kellően jövedelmező pesti operettszínházi kísérletéről, de ez az öt év sem maradt kulturális hatás nélkül. A tőkeerős új színház megjelenésével az előadáskínálatban és a társadalmi nyilvánosságban is átértelmeződött a helyi operetthagyomány és az innovatív külföldi zenés színházi műfajok viszonya. Az amerikai hatás kérdése azért is érdekes, mert ebben az időszakban a Broadwayn is vetélkedtek a stílusok. Hosszú sorozatokat értek el a közép-európai régióból kivándorolt zeneszerzôk (Romberg, Friml) romantikus, gyakran egzotikus tematikájú operettjei.** Fénykorukat élték a revük (pl. Ziegfeld Follies). De alakulöban volt a kortárs amerikai zenét, táncot, koherens szüzsét és törekvő főhőst kínáló book musical is. Ez már lehetett szomorú hangolású, tartalmazhatott komplex szituációkat és többféle populáris zenei hatást. (A Show Boat lett ennek a stílusnak az első kimunkált példája.) A húszas években a mainstream Broadway-produkciókban egyre elfogadottabbá vált a helyi etnikai közösségek, pl. a harlemi feketék zenéje (ragtime, jazz) és tánca. Mind népszerűbbek lettek a multikulturális New York ritmusát, nyelvhasználatát megragadó komponisták dalai (Irving Berlin, George Gershwin). A dalszövegekben és librettókban feltűntek az etnikai sokféleség, a szociális igazságtalanság, a mobilitás, a női szerepek témái, a hangnem kritikusabbá vált. Az amerikai zenés színház kezdett - időnként átpolitizált — kulturális kommentárként működni. Transzkulturális szempontból a Broadway ekkor már nemcsak a showbizt, de az amerikai patriotizmust, és a New York-mítoszt is jelképezte. A Blumenthal-időszak repertoárpolitikájának vizsgálatakor azt is érdemes tudatosítani, hogy az operettelőadásokat az 1920-as években elsősorban gazdasági értékkel rendelkező árucikként, kulturális termékként fogták fel. A nemzetközi operettiparon belül formálódó trendek egyben üzleti stratégiák is voltak. A modernség címkéjének birtoklása a divatra érzékeny kozmopolita tömegkultúrában jó üzleti pozíciót is biztosított. Nemzetközi szinten folyt a harc az operett-központ címért. Blumenthal tőkével jócskán megtámogatott pesti próbálkozása épp annak az időszaknak a kezdetére esett, mikor Párizs, Bécs, London után Berlin és Budapest is beszállt ebbe a versenybe. Ehhez, a korabeli magyar színházi sajtóban hangsúlyozott törekvéshez a Fővárosi Operettszínház nemzetközi, elsősorban amerikai kapcsolatrendszere igencsak jól jött. 4 Vö. Everett, William A: American and British Operetta in the 1920s: Romance, Nostalgia and Adventure, in Everett, William A. - Laird, Paul R. (eds.) The Cambridge companion to the musical, Cambridge; New York, NY, Cambridge University Press, 2017, 99-117.