OCR Output

TRANSZNACIONÁLIS HATÁSOK
A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZ KORAI
KORSZAKÁBAN (1921-1926)

Transatlantic Broadway című könyvében Marlis Schweitzer azt vizsgálja, hogy
a színházi szórakoztatóipar miként globalizálódott a huszadik század első
évtizedeiben és a Broadway működési modelljét kialakító producerek, szín¬
házi ügynökök hogyan működtették transznacionális hálózataikat.! E szín¬
házi termékek export-importjára szakosodott kulturális transzfer illusztrá¬
ciójaként egy magyar emlékezetpolitikai paradoxonra kívánok rámutatni.
A Fővárosi (ma Budapesti) Operettszínház a kétezres évek elejétől a magyar
operettstílus megtestesítőjeként jelenítette meg magát; a színház vezetőinek
kommunikációja, kitartó lobbizása nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a ma¬
gyar operett 2013-ban elnyerte a Hungarikum védjegyet. Utóbbi , olyan meg¬
különböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelöl, amely a magyarságra jellemző
tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyar¬
ság csúcsteljesítménye."? Ezt a hagyományértelmezést árnyalandó a Főváro¬
si Operettszínház kozmopolita gyökereit vizsgálom: az amerikai tőke és az
USA-ban honos management-módszerek hatását az alapításban és a korai
működtetésben. Vizsgálatom középpontjában egy, az USA szórakoztatóipari
hierarchiájában jelentős, de nem kiemelkedő, a pesti színházi működés szem¬
pontjából azonban meghatározó pénzember áll. Ben Blumenthalnak, a Fővá¬
rosi Operettszínház 1921-1926 közötti bérlőjének a pesti zenés színházi gya¬
korlattól eltérő módszereire, valamint az általa e vállalkozásába befektetett
tőkének a pesti operettiparra gyakorolt hatására koncentrálok. Arra a kérdés¬
re keresve a választ, hogy mennyire sikerült az amerikai zenés színházi műkö¬
dési elveket és ízlést a pesti operettkultúra közegében elfogadtatni.

Az amerikai-magyar kulturális transzferrel kapcsolatban azért vizsgálom
épp a ,pénzember"? szerepét, hogy rámutassak: a darablekötések finanszíro¬
zása, illetve a színpadi és filmes jogok birtoklása révén Blumenthal a magyar
célkultúrában a szórakoztató zenés színházi kínálatot és esetleg az ízlést is
befolyásolhatta. Bár nem került be a globális színháztörténetben jelentős sze¬
repet játszó zenés színházi producereknek szentelt kötetbe, de hatása a két
világháború közötti pesti magánszínházi mezőben meghatározó, fogadtatása
ellentmondásos volt." Ráadásul szerepének vizsgálatához igen jók a forrása¬
dottságok. 1920 októberétől ugyanis Blumenthal volt a Vígszínház tulajdo¬

1 Schweitzer, 2015.

> http://www. hungarikum.hu/hu/content/mik-azok-hungarikumok-o (utols6 letöltes: 2021. 03. 29.)

3 MacDonald, Laura—Everett, William A. (szerk.): The Palgrave Handbook of Musical Theatre Produ¬
cers. New York, Palgrave Macmillan, 2017.