42 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
  
»A színházi évad kezdete (augusztus 9.) éppen azon időre esett, midőn
 a mozgósítás legteljesebb folyamatában volt: a színházra nézve egészében
 kilátástalannak tűnt fel a helyzet. Bérlőink bejelentették, hogy a beállott
 háborús viszonyok daczára megnyitni és nyitva tartani hajlandók ugyan,
 de csak abban az esetben, ha azon nagy áldozatokhoz, melyeket ez tőlük
 igénybe vesz: társulatunk a bér méltányos mérséklésével hozzájárul."
  
A részvénytársaság igazgatósága tehát az épületbérletért évente járó ösz¬
 szegből 1914-re 22.835 koronát, 1915-re pedig 20.000 koronát, körülbelül a
 fizetendő bér egyharmadát engedte el a Faludi-családnak, azaz a bérlőtár¬
 saságnak. A Magyar Vígszínház Rt. közgyűlésén az igazgatótanács elnöke,
 dr. Wágner Géza 1915-ben még a háborúnak a színházakra gyakorolt, sze¬
 rinte indokolatlanul nagy és indokolatlanul negatív hatását kárhoztatta:
  
, lermészetes, hogy a művészetet is súlyosan - sőt talán a legsúlyosabban
 érte a háború, különösen kezdetben, amikor is a közönség teljesen passi¬
 ve viselkedett a színház iránt. Szerinte ez a magatartás indokolatlan volt.
 Nem kímélheti bírálatával e tekintetben a magas kormányt sem, mert azzal,
 hogy két első műintézetünket - a M. Kir. Operát és a Nemzeti Színházat
 - egész a közelmúlt időkig zárva tartotta, közönségünk tévhitét erősítette,
 távolmaradását nagyban előmozdította. Pedig a háború nem követeli azt,
 hogy rendes életmódunktól eltérjünk, megszorítanunk azt csak annyiban
 kell, amennyiben a háborúba-vonultak itthon-maradottjainak istápolása,
 anyagi támogatása szükségessé teszi."
  
Az 1916. februári közgyűlésnek szóló igazgatósági jelentés azonban már vál¬
 tozó trendről, stabilizálódó látogatottságról, sőt új - feltehetőleg a hadigaz¬
 daság nyújtotta meggazdagodási lehetőségeket kihasználó - közönségréteg
 feltűnéséről számol be.
  
, Mert ezen rettenetes méreteket öltött küzdelem a maga kifejlettségében sa¬
 játságosan átalakító hatással volt úgy közönségünkre, mint színházunkra
 is. Amint a kárpáti világraszóló harczok 1915. év tavaszán a gorliczei át¬
 törésben eredményes folytatást nyertek: a közönség egy új rétege - melyet
 a Vígszínház nem nevezhetett magáénak - mintha megkönnyebbült volna,
 és mintha a múltbeli mulasztásokért egyszerre kívánta volna magát kárpó¬
 tolni, műintézetünket meglehetősen látogatni kezdte. Ez természetesen még
  
OSZK SZT Irattár Vígszínház iratai 374, Gazdasági iratok, Igazgatósági jelentés a Magyar Vígszín¬
 ház Rt. 1915. évi közgyűléshez.
 
7 OSZKSZTlrattár Vígszínház iratai 374, Gazdasági iratok, Magyar Vígszínház Rt. 1915. március 7-i
 21. rendes közgyűlésének jegyzőkönyve.