Oldal 33 [33]
32 s I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
köre tehát szélesedik. Az alábbi hír például arra utal, hogy a magyar couleur
locale nem ellenszenves egzotikumként jelenik meg az angol színpadon:
„Paul Rubens operettjeben az After the Girlben, mely február 7-én kerül
színre a londoni Gaiety színházban - nekünk magyaroknak is jutott szerep.
A darab II. felvonásának első képe ugyanis Budapesten [...] játszik. A sze¬
replő személyek között találjuk a következőket: Vajda kapitány, Marton
rendőrbiztos, Marcsa énekesnő és Aranka, Paula, Margit magyar lanyok.””°
A darab-export a lap tudósításai szerint pozitív diplomáciai szerepet is játsz¬
hat: , Az angol király és királynő a Marriage Market (Leányvásár) előadását
március 2-án végignézték a londoni Dalys Theaterben &s több ízben adtak
kifejezést tetszésüknek. Február 22-én Calcuttában adták elő a Leányvásárt
nagy sikerrel: az előadáson az indiai alkirály is jelen volt”?
Háború és színházüzlet
Az új színi évad kezdete előtt, július 28-án azonban kitör az első világháború.
Már az is Marton szakmai elszántságát és kiadójának pénzügyi megalapo¬
zottságát jelzi, hogy a lap nem szűnik meg. Hiszen Incze Sándor szünetelte¬
ti a Színházi Életet 1914 júliusától 1915 szeptemberéig. Incze a kor elvárásai
szerint bevonul, Marton azonban 1915 elején egy 1914. augusztus-decem¬
beri összevont számmal jelentkezik. Változatlan rovatokkal, de némileg
megváltozott hangnemmel. A szerkesztőség Olvasóinkhoz! című cikkében,
a korhangulattal szembemenve, a nemzetközi színházüzlet és az ahhoz kap¬
csolódó transzkulturális hírszolgálat fennmaradása mellett érvel. De miként
illeszthető üzleti törekvése a kor hazafias retorikájába? Például olyképpen,
hogy a Színházak és a háború című vezércikkben, az eddig a nyugat-európai
színházi centrumokat elérendő példaképként magasztaló stílussal szemben,
konfrontativabb nyelvezetet használva állítja szembe a francia, illetve angol
és a magyar színházi ipar háborúra adott reakcióját:
, Kiderült az a hihetetlennek tetsző dolog, hogy a mi zsenge színházi kultú¬
ránkban több nemzeti erő van, mint a sokszáz éves franciában, vagy angol¬
ban. Páris színházi élete úgyszólván meghalt. Hogy a mondain világ büsz¬
keségét, a nagy operát kinyissák, arról szó sem lehet. London színházi élete
is sanyarúnak tetszik, ha figyelmesen átböngésszük a kezünkbe akadó angol
26
N. N.: Vegyes, Színpad: Die Bühne, I. évfolyam, 1914/3, 24.
7 Uo.