Oldal 27 [27]
26 «I. A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata
Marton Sándor a színház jogi vonatkozásainak specialistája volt. A Ma¬
gyar Színpadi Szerzők Egyesületének ügyvédjeként is működött. Jórészt az
ő 1910-ben alapított Szerzői Jogértékesítő Központjának és Színpadi Kiadó¬
jának köszönhetően épült ki a Vígszínházhoz kapcsolódó ún. export-dráma¬
írók nemzetközi karrierje. A huszadik század első felének magyar színházi
öröksége jellegének meghatározása szempontjából is fontos utalni rá, hogy
Marton Sándor színpadi kiadói dinasztiát alapított. Fia, György először bécsi
székhelyű cégét vezette (Georg Marton Verlag), majd 1945 után tevékeny¬
sége és hálózata is kiterjedt (George Marton Plays International Copyright
Agency Theatre Section: Bécs, Berlin, Párizs). Lánya, Erzsébet pedig 1953 után
New Yorkban folytatta a darabok és a szerzői jogok adásvételét. (Ihe Marton
Agency Inc., The Elisabeth Marton Agency). A máig működő cég ismertségét
jelzi, hogy Marton Erzsébet haláláról a Ihe New York Times is megemlékezett
1992-ben. Marton Sándor gyermekei George and Elisabeth Marton Award for
Playwriting elnevezésű díjat is alapítottak színpadi szerzők részére.
Az először 1914. január 15-én megjelenő szakközlöny, a magyar és német
nyelvű Színpad: Die Bühne júliusig havonta látott napvilágot, majd egy ösz¬
szevont szám jelent meg 1914. augusztus-december dátummal. Most csak
az erre az évre vonatkozó lapszámokkal foglalkozom, bár a kiadvány 1917¬
ig, nagy szünetekkel bár, de megjelent. Maga a Színpad: Die Bühne 1914-es
megindítása is jelzi, hogy a pesti színházi ipar nemzetközi beágyazottsága
pont a háború kitörésének évére ért el üzletileg és színháztörténetileg is je¬
lentős szintet. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, a háború az export-irányokat
és e széleskörű külföldi jelenlétet értelmező beszédmódokat is átalakította.
Érzékeltetni igyekszem, hogy az üzletember kiadó-szerkesztő miként alkal¬
mazkodott e megváltozott kontextushoz.
A darab-export és -import vizsgálatára első látásra a színházi interkul¬
turalitást elemző módszerek kínálkoznának. Ezek a más kultúrába áthelye¬
zett, vagy eltérő kultúrából származó komponensekből összeálló színházi
előadásokat kulturális antropológiai vagy esztétikai szemszögből elemzik."
Kétséges ugyanakkor, hogy a Marton Sándort mozgató törekvés leghatéko¬
nyabban a kelet-nyugat, észak-dél közötti hatalmi egyenlőtlenségek szín¬
házi reprezentációi vizsgálatára létrejött eszköztárral lenne megközelíthe¬
tő. Alkalmasabb módszertani közelítésnek tűnik a színdarab és az előadás
gazdasági értékkel rendelkező árucikként való felfogása, mely a nemzetközi
darabkereskedelmet kulturális javak cirkulációjának tekinti. Christopher
Balme esettanulmányára támaszkodva a Színpad: Die Bühne 1914-es száma¬
inak példáján a színházi áruvá válás folyamatának dinamikáját vizsgálom."
3 V6. Lo and Gilbert, 2002, 31-53.
4 V6. Balme, 2005, 1-20.