Oldal 14 [14]
Bevezetés e 13
nyugat-európai, elsősorban bécsi és párizsi sikerdarabok mellett irodalmi ér¬
tékű modern drámákat is rendszeresen színpadra vittek. Robozon és Jóbon
kívül Komor Gyula dramaturg foglalkozott a szerzőkkel és színpadi kiadók¬
kal való egyeztetéssel. A harmincas évek elején Bányai Sándor volt a Vígszín¬
ház fizetésért dolgozó párizsi darabügynöke, képviselője. De ötleteket adott
az új bemutatókhoz Incze Sándor, a kor legnépszerűbb színházi hetilapjának,
a Színházi Életnek a főszerkesztője is. A Vígszínház vezetősége napi üzleti
kapcsolatban állt dr. Marton Sándor színpadi kiadójával. Jórészt az ő 1910¬
ben alakult szerzői jogértékesítő központjának és színpadi ügynökségének
volt köszönhető ugyanis egyes vígszínházi háziszerzők széleskörű külföldi
játszottsága. Marton kiterjedt export-import tevékenységével színpadi kiadói
dinasztiát alapozott meg. Fia, György, Bécsben majd Párizsban saját cégét
vezette (Georg Marton Verlag), a Vígszínház dramaturgjai vele is intenzív
üzleti kapcsolatokat ápoltak.?
A könyvben szereplő tanulmányoknak lényegi eleme a vígszínházi ve¬
zetőség transznacionális, elsősorban amerikai kapcsolatainak vizsgálata.
Budapest és New York összekapcsolását indokolja, hogy a huszadik század
első évtizedeire mindkettő viszonylag későn kialakuló, de annál gyorsabban
fejlődő kozmopolita színházi centrummá vált, melyeket ráadásul az 1930¬
as évek végéig darabkereskedelmi és alkotói kapcsolathálók kötöttek ösz¬
sze. A Budapest-Broadway-Hollywood összeköttetések dokumentumaiban
a színigazgatók mellett színházi ügynökök, kiadók, és az amerikai filmgyárak
munkatársai is feltűnnek majd. A Vígszínház intenzív amerikai kapcsolatait
konstatálva fontos utalni rá, hogy a Broadway működési logikája különbö¬
zött a Pesten kialakult magánszínházi struktúrától. Korábban az USA-ban is
a városi repertoár-társulati (resident stock repertory company) működés volt
jellemző, tehát az igazgató szerződtette a társulat tagjait, választotta ki az elő¬
adandó darabokat. Azonban a közönségvonzó sztárok köré épített produk¬
ciók kiugró jövedelmezősége változásokat indukált, és az 1850-es évektől a
hosszú előadásszéria (long run) lett a siker mércéje. Ettől kezdve fokozatosan
az egy produkcióra szerveződő társulati (combination company) forma ter¬
jedt el. Itt a cél az adott előadásba fektetett tőkéből kitermelhető maximális
profit lett, mely a Broadway és a vidéki turné (road) előadások sorozatából
állt össze, optimális esetben.
A pesti repertoárszínházi működésmód ily módon az amerikai modell egy
korábbi fázisát képviselte. Évadszerződéssel rendelkező tagjai, az ún. törzs¬
társulat foglalkoztatása érdekében a Vígszínháznak több olyan, bemutatásra
: " Marton Sándor lánya, Erzsébet, 1953-tól New Yorkban folytatott hasonló profilú, döntően magyar
darabokhoz kapcsolódó színházi ügynöki tevékenységet: The Marton Agency Inc., The Elisabeth
Marton Agency.