Oldal 10 [10]
BEVEZETÉS
A színház - eme élőmunka-igényes szolgáltatásként jellemezhető, részben mű¬
vészeti-, részben iparág - kultúrában betöltendő szerepe, finanszírozásának jel¬
lege és mértéke újra társadalmi viták középpontjában áll. Ezt a napjainkban
érzékelhető színházi modellváltást törekszem kultúrtörténeti kontextusba he¬
lyezni a két világháború közötti magánszínházi működés feltételrendszerének
és szakmai érdekvédelmi szerveződéseinek áttekintésével. A szaktanulmányok¬
ból álló kötet levéltári alapkutatásra épül: a Budapesti Színigazgatók Szövet¬
ségének az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában található,
az 1918-1942-es időszakot felölelő anyagára, valamint a Vígszínház szintén ott
őrzött iratanyagára támaszkodik elsősorban. A cél, hogy a vígszínházi veze¬
tés és a pesti magánszínház-igazgatók szervezetének kulturális rezilienciáját, a
kihívásokra reagáló alkalmazkodási technikáit döntően nem nyilvánosságnak
szánt, eddig ismeretlen szempontokat tartalmazó jegyzőkönyvekből, belső do¬
kumentumokból ismerhessük meg. A transznacionális színháztörténet szem¬
szögét alkalmazó tanulmányok nem elsősorban alkotók (színészek, rendezők),
hanem a magánszínházak működését, profilját, repertoárját döntően meghatá¬
rozó magyar és külföldi tulajdonosok, bérlők, színigazgatók tevékenységének
és szakmai hálózatának vizsgálatát célozzák. Hiszen a Budapesti Színigazgatók
Szövetségének vezetőségét alkotó, tőkével rendelkező vagy tőkéstárssal műkö¬
dő színigazgatók nyerték el a székesfővárostól a koncessziót, ők szerződtették és
fizették a művész- és kiszolgálószemélyzetet. Gyakran ők döntöttek a bemuta¬
tandó darabok lekötéséről, befolyásolva ezzel a repertoárt és a befogadói ízlést.
A mindig kiemelt jelentőségű fővárosi színházi életben az állami támogatást él¬
vező Nemzeti Színház önmagában nem lett volna képes külföldön is piacképes
produkciókat létrehozó színházi ipart fenntartani, és partnerként bekapcsolód¬
ni a kozmopolita szórakoztatóipari hálózatokba.
A kötet első része - A globális színházi hálózatok pesti leányvállalata —
amerikai tulajdonos és bérlő a Vígszínházban és a Fővárosi Operettszín¬
házban - a transznacionális szórakoztatóipari hálózatok pesti jelenlétének
következményeit vizsgálja a legtőkeerősebb magánszínház, az 1920-tól ame¬
rikai tulajdonban lévő Vígszínház példáján. Elsősorban Roboz Imrének,
a színház igazgatójának Ben Blumenthallal, a Vígszínház tulajdonos-bér¬
lőjével és Zukor Adolffal, a Paramount elnökével való együttműködésének
- tehát a Broadwayhoz és Hollywoodhoz fűződő személyes, üzleti, szakmai
kapcsolódásoknak - a pesti színházi élet egyes szegmenseire gyakorolt hatá¬
sát vizsgálom.