Oldal 195 [195]
A LELKÉSSZÉ VÁLÁS FOLYAMATA — KÖZÖSSÉGBE ÁGYAZOTT NÖVEKEDÉS
viselkedésben, az életvitelben, beszédben (martyria), segítségnyújtásban (dia¬
kónia) és a hit közös rítusaiban (liturgia). Az egyéni és közösségi megélés, il¬
letve az interakciók egymásra hatással vannak, és ebben a közösség életének
rendszerében minden mindennel összefügg, illetve egyik személy hite és élete
kihatással van az egész közösségre. Minden közösségheztartozás mögött ott
vannak a , meghatározó személyes élmények", melyek a fenti aspektusok bárme¬
lyikében bekapcsolhatnak minket az ,élménygyűjtés" közös körébe és tanulási
ciklusába."" A Krisztussal átélt közösségben a misztikától a keresztyén élet gya¬
korlati megvalósulásán át (martyria, diakónia, liturgia) jutunk el a gyülekezeti
koinóniáig, és mindez visszahat saját belső átéléseinkre. A belső átélés, az egyéni
és közös cselekvések és a közösség megélése összefüggnek, ahogy Dykstra meg¬
fogalmazza: , a keresztyén gyakorlat alatt azt értjük, amit a keresztyének közösen
végeztek és végeznek az idők során azért, hogy Isten iránti hálából indítatva és az
Ő aktív jelenlétének fényében az alapvető emberi szükségletekre választ adjanak
a világban." A hívő hiszi, bízik benne, hogy a hívő közösség története számára
releváns. Az Isten országa közös megélésének (már most köztünk van) és közös
víziójának (még nem valósult meg teljesen) szimbolikus ereje van, mely meg¬
mozgathat egyéni és kollektív, tudatos és tudattalan dimenziókat az életükben és
kimondhatatlan érzéseket kelthet. A koinónia megéléséhez szükségünk van a kö¬
zös vízióra, ahogy Bonhoeffer fogalmaz: , azt az alakzatot, melyben Isten országa
csodaként mutatkozik meg, egyháznak hívjuk""?. A közösséget Isten hívja össze
az Ő Igéje által és az Igének kulcsszerepe van abban, hogy az Isten országa ne az
emberek , feje fölött" lévő idea, hanem valódi koinónia legyen Krisztussal és egy¬
mással. Az igehirdető lelkész feladata, hogy a bibliai kijelentés és a mindennapi
életvalóság közötti kapcsolópontokat segítsen megtalálni, illetve munkálkodjon
a közös vízió ébren tartásán. Egy lelkipásztor ezt így öntötte szavakba:
Természetesen van a szívemben reménység, reménységben hordozott vágy. Látom,
tapasztalom, felismerem, hogy sok lehetőség van a gyülekezeti szolgálatban, ha Isten
engedi, és élünk, előttünk. Nagyon örülnék, hogy ha előrejutnánk, ha kibontakozna
Isten akarata, ha ad feladatot, hogy én benne lehessek. Vannak bennem általam hor¬
dozott látások, amik felé szeretném, ha a gyülekezetben haladnánk. [...] Egyébként
a jövendőt tervezni nem tervezem. Abban a bizonyosságban vagyok, hogy aki ed¬
dig a tervébe bevont, az Ő tervébe fogja ezt továbbvinni. Nagy bátorítást ad most
53
S
Senge: Az Ötödik alapelv, Előszó, XVII.
C. Dykstra — D. C. Bass: A theological understanding of Christian practices, in M. Volf — D. Bass:
Practincing Theology — Beliefs and Practices in Christian Life, Grand Rapids, Eerdmans, 2002,
13-32.,18.
539 D. Bonhoeffer: Az egyház lényege, Kolozsvár, Exit, 2013, 64.
53:
æ
194