Seite 185 [185]
OCR
A LELKÉSSZÉ VÁLÁS FOLYAMATA — KÖZÖSSÉGBE ÁGYAZOTT NÖVEKEDÉS tud lenni nélküle. Amíg azon nap mint nap dolgozunk, hogy életünk kapcsolati és anyagi szinten kiszámítható és biztonságos legyen, addig a hétköznapok rutinjában látszólag megvagyunk anélkül, hogy az egész életünk kimenete, célja felől kérdezzünk. A lelkészi hivatás viszont éppen ezt a perspektívát képviseli: A szolgálatunk központi célja leginkább abban áll, hogy segítsük az egyéneket, családokat és közösségeket életük megváltoztatásában azáltal, hogy megváltoztatjuk, újrainterpretáljuk életük történetét úgy, hogy ők maguk párbeszédbe kezdjenek a bibliai és keresztyén történet központi metaforáival és témáival.""" A keresztyénség az identitás formálásához tehát sajátos perspektívát és konkrét tartalmat rendel, a Krisztusban növekedést. A KÖZTES TÉRBEN FORMÁLÓDÓ ÉN A lelkészinterjúk során megjelenő munkahelyi kérdések, munkahelyi elismerések vagy éppen hiányok az önképben, illetve az önbizalom kérdésében is leképeződnek. Mit gondolnak rólunk mások és mi milyennek ismerjük saját magunkat, dialógikus kölcsönhatásban formálják szerepértelmezésünket és identitásunkat. Az önképünket formáló interaktív visszajelzés jelen van a munkahelyen (ha esetleg kimondatlanul is) és életünk más területein egyaránt. Szakmai szerepünk formálódásának köztes tere sajátos jelenség, hiszen mindig benne élünk, mégsem ,studunk róla." Megfoghatatlan, hiszen benne a valóság elmosódik, kiformálatlan valamiként létezik, melyben nem lehet szétválasztani a külsőt a belsőtől, a sajátot a közösségitől. Ahogy Winnicott fogalmaz: , Az én feltevésem az, hogy ha szükségünk van erre a kettős felosztásra, szükségünk van egy harmadikra is: az emberi lény életének egy harmadik részére, ez pedig az éhlménymegélés köztes területe, amelyhez a belső realitás éppúgy hozzájárul, mint a külvilág." Ez egy olyan átmeneti tere a tapasztalásnak, amelyben a belső realitás és a külső élet egyaránt formáló erő. Az én és a környezet köztes terében sok minden történik, hiszen dialektikus kölcsönhatásban vagyunk egymással. Észrevétlenül emelünk be életmagyarázatainkba készen kapott forgatókönyveket és sémákat, melyeket a környezet közvetít felénk (például: szerepküldések, szerepelvárások a gyülekezetben). A lelkész identitás nemcsak valahol az emberen belül alakul ki, de nem is egyértelműen vagyunk determinálva külső környezetünk által, hiszen vannak olyan döntéseink és interpretációink, melyek a környezeti hatásokból 505 Gerkin: Prophetic Pastoral Practice, 59. 506 D. W. Winnicott: Játszás és valóság, Budapest, Animula, 1999, 102. 184
