OCR
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG Eljutottam oda, hogy a hit az, ami felszabadít, az a hit, amikor nincs félelmed senkitől. Nincs félelmed a világi hatalmaktól, meg ilyesmi. És azt hiszem, hogy ez a helyes hit. Nekem tavaly volt egy komoly betegségem, majdnem meghaltam, és el kellett köszönnöm mindenkitől. És volt egy négy és fél órás és egy kilenc órás műtétem, és a műtét előtt megmondták, hogy tényleg köszönjek el, mert nem tudják, hogy tényleg fel fogok-e kelni, és amikor bementem a műtőbe, és én úgy tudtam bemenni a műtétre, hogy a legnagyobb bizalommal, Istenem úgy is úgy lesz, ahogy te akarod, és lesz nekem a jó. [...] Ez a legfelszabadítóbb hit, én azt gondolom. Hogy úgy tudsz belemenni egy akár halálos kimenetelű műtétbe vagy bármibe, hogy tudod, hogy az Isten a legjobbat akarja. [...] Akkor jössz rá, hogy az élet nem ezen múlik, hogy kegyes vagyok, vagy liberális vagyok, vagy ilyen vagyok, vagy olyan vagyok, hanem azon, hogy az alap dolog, a hit. [...] Ezt kéne felismerni. Az emberek pontosan ezzel kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. (4/16) Csíkszentmihályi a spiritualitás kapcsán a bölcsesség szerepére hívja fel a figyelmet: , A bölcsességnek három lényeges vonása van. Az első egyfajta megismerési képesség. A második tulajdonság a cselekvőképesség egy társadalmilag hasznos formája, a virtus. Végül pedig a harmadik tulajdonság az örömszerzés egyfajta képessége, mivel a bölcsességgel együtt jár a belső derű és az öröm érzése." Ez a három aspektus egymásba fonódva jelenik meg például az alábbi interjúrészletben: Aki egyszer átéli azt, hogy milyen az, amikor két karja között sírva megtér valaki egy igehirdetést, vagy egy lelki beszélgetést követően, az rögtön megérti, hogy miért. Úgy gondolom, hogy nem kaphat ennél nagyobb lelki ajándékot Isten szolgája. Őrzök néhány nagyon felemelő, messze rajtam túlmutató pillanatot, amikor a kis nyájból — az ifisekre gondolok -— újjászült valakit Isten Lelke. Nincs nagyobb kincse az embernek annál, mint amit az , örökkévalóságba gyűjt". Ez olyan ajándék, amely túlmutat a földi időn. Jézus azt mondta nekünk, hogy olyan kincset gyűjtsünk, ami nem múlik el, tehát ami az Ő országa értékrendje szerint múlhatatlan érték. Úgy gondolom, hogy egyegy megtérő ilyen kincs. Az pedig a kegyelem nagyságát mutatja, hogy engem ebben a csodában részeltetett. Amikor elcsüggedek, elesek, csalódok magamban sokadjára is, olykor eszembe juttatja ezeket a csodákat az Uram, erősítve, hogy volt és van értelme mindannak, amire egyszer Neki mondtam igent. Valamelyest hasonló a prédikálás is, hiszen ez a lélekmentés hangsúlyos eszköze. Szeretek igét hirdetni, ugyanakkor érzem a rám nehezedő súlyát is. Meg kell harcolnom minden prédikáció-írást és -elmondást is. Különös, de a múló évekkel nem azt tapasztalom, hogy egyre könnyebb feladat #1 Uo., 296. 177