Oldal 178 [178]
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG
Eljutottam oda, hogy a hit az, ami felszabadít, az a hit, amikor nincs félelmed senki¬
től. Nincs félelmed a világi hatalmaktól, meg ilyesmi. És azt hiszem, hogy ez a helyes
hit. Nekem tavaly volt egy komoly betegségem, majdnem meghaltam, és el kellett
köszönnöm mindenkitől. És volt egy négy és fél órás és egy kilenc órás műtétem, és
a műtét előtt megmondták, hogy tényleg köszönjek el, mert nem tudják, hogy tényleg
fel fogok-e kelni, és amikor bementem a műtőbe, és én úgy tudtam bemenni a műtétre,
hogy a legnagyobb bizalommal, Istenem úgy is úgy lesz, ahogy te akarod, és lesz ne¬
kem a jó. [...] Ez a legfelszabadítóbb hit, én azt gondolom. Hogy úgy tudsz belemenni
egy akár halálos kimenetelű műtétbe vagy bármibe, hogy tudod, hogy az Isten a leg¬
jobbat akarja. [...] Akkor jössz rá, hogy az élet nem ezen múlik, hogy kegyes vagyok,
vagy liberális vagyok, vagy ilyen vagyok, vagy olyan vagyok, hanem azon, hogy az alap
dolog, a hit. [...] Ezt kéne felismerni. Az emberek pontosan ezzel kapcsolatban tesznek
fel kérdéseket. (4/16)
Csíkszentmihályi a spiritualitás kapcsán a bölcsesség szerepére hívja fel a figyel¬
met: , A bölcsességnek három lényeges vonása van. Az első egyfajta megismerési
képesség. A második tulajdonság a cselekvőképesség egy társadalmilag hasznos
formája, a virtus. Végül pedig a harmadik tulajdonság az örömszerzés egyfajta
képessége, mivel a bölcsességgel együtt jár a belső derű és az öröm érzése."
Ez a három aspektus egymásba fonódva jelenik meg például az alábbi interjú¬
részletben:
Aki egyszer átéli azt, hogy milyen az, amikor két karja között sírva megtér valaki
egy igehirdetést, vagy egy lelki beszélgetést követően, az rögtön megérti, hogy miért.
Úgy gondolom, hogy nem kaphat ennél nagyobb lelki ajándékot Isten szolgája. Őrzök
néhány nagyon felemelő, messze rajtam túlmutató pillanatot, amikor a kis nyájból —
az ifisekre gondolok -— újjászült valakit Isten Lelke. Nincs nagyobb kincse az embernek
annál, mint amit az , örökkévalóságba gyűjt". Ez olyan ajándék, amely túlmutat a földi
időn. Jézus azt mondta nekünk, hogy olyan kincset gyűjtsünk, ami nem múlik el, tehát
ami az Ő országa értékrendje szerint múlhatatlan érték. Úgy gondolom, hogy egy¬
egy megtérő ilyen kincs. Az pedig a kegyelem nagyságát mutatja, hogy engem ebben
a csodában részeltetett. Amikor elcsüggedek, elesek, csalódok magamban sokadjára is,
olykor eszembe juttatja ezeket a csodákat az Uram, erősítve, hogy volt és van értelme
mindannak, amire egyszer Neki mondtam igent. Valamelyest hasonló a prédikálás is,
hiszen ez a lélekmentés hangsúlyos eszköze. Szeretek igét hirdetni, ugyanakkor érzem
a rám nehezedő súlyát is. Meg kell harcolnom minden prédikáció-írást és -elmondást
is. Különös, de a múló évekkel nem azt tapasztalom, hogy egyre könnyebb feladat
#1 Uo., 296.
177