OCR
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA Ebben a formában előfordul, hogy a hívő még a közösségbe jár, de lélekben nem tud azonosulni a körülötte lévők világával. Mind a csendes formálódás, mind a váltás Isten kegyelmének munkája lehet életünkben. A spirituális formálódás időszaka nem feltétlenül vezet spirituális struktúraváltáshoz, de előkészítheti azt. Minden ember életében vannak olyan alkalmak és események, amikor szembesülnie kell saját létének behatároltságával, paradox jellegével. Vannak olyan helyzetek, melyekre nem találunk választ világunk összefüggései között. Helyet adni a változásnak nem könnyű, hiszen a változás nem csupán bizonyos magatartásformák, szokások megváltoztatását jelenti, hanem érinti önképünket, érzéseinket, alapvető beállítódásainkat is. A mindennapokkal való megküzdés közben vannak pillanatok, , amikor nem csak ilyen vagy olyan problémánk van az életben, hanem amikor maga az élet, mint egész válik problémává"."" Az ilyen, számunkra váratlan események különösen fontosak ahhoz, hogy átfogó változások indulhassanak el bennünk. A spirituális változás Loder szerint öt egymást követő lépésben történik: (1) konfliktus, (2) mérlegelés, (3) a kreatív képzelet aktivizálása, (4) elengedés és megnyílás, (5) interpretáció. A konfliktus akkor áll elő, amikor az addigi világunk rendszere nem ad kielégítő választ életkérdéseinkre. Ez lehet egy hirtelen bekövetkezett tragikus esemény, mint például egy szeretett személy elvesztése, betegség, baleset, de lehet fenyegetett állapot vagy tanácstalanság, amikor életünk stabilitását és életvitelünk folytonosságát érezzük veszélyben: , spirituális válságot akkor élünk át, amikor világnézetünk, értékrendünk alapjaiban megrendül"." Az élet válságának spirituális vetülete is van és a hívő Istennel való kapcsolatában is átélhet mélységeket, a lelkiségi irodalomban ezt a keresési időszakot hívták pusztaságnak, kétségbeesés mocsarának, lelki szegénységnek, éhhalálnak és a lélek sotét éjszakajanak.*” A spirituális változás nem mindig tűnik növekedésnek, hanem negatív előjele is lehet.*” Az egyik lelkipásztor így írta le ezt az állapotot: Ez a kapcsolat aztán nem úgy alakult, mint szerettem volna. Egyre nagyobb csendek nehezedtek rám, csak ültem az üres lap fölött, és ilyen korábban nem volt. És még ha le is írtam valamit, akkor jött ez a kérdés: Mit jelent az a mondat, amit leírtam? Eljutottam odáig, hogy egy mondatot sem tudtam leírni az Istenről, ami biztos, hogy úgy van. Akkor hogy írjak?!? — [...] Nem voltam képes kitartóan imádkozni, akármenynyire is akartam. Egyszerűen nem tudtam imádkozni. (2/14) 4 G, Ebeling: Dogmatik des christlichen Glaubens, Tübingen, Mohr, 1979, 108. Süle Ferenc: Teboly, terapia, spiritualitás — Keresztyén mélylélektan a lélekgyógyászatban, Budapest, Kairosz, 2015, 75. Wikström: A kapraztatö sötetseg, 235-237. Süle: Téboly, terápia, spiritualitás, 76. 47 D 47. a 170