Page 170 [170]
SPIRITUÁLIS ÚTKERESÉS ÉS REFORMÁTUS LELKISÉG
Az otthontalálás időszakában a hívő beleilleszkedik a keresztyén közösség éle¬
tébe, elfogadja környezete elvárásait és cserébe az odatartozás érzését kapja.
Az ember számára az otthontalálás , belső köre" komfortos és biztonságos világ,
mely , kapcsolatot biztosít a spirituális közösséggel és tradícióval, amely legitim¬
mé tesz bizonyos rítusokat és kegyességi formákat, és a vallásos átélésben közös¬
ségi érzetet biztosít.""§ Egy hitstílushoz és egy közösséghez való tartozásnak is
megvan az életciklusa és a rendszeren belül is lehetnek a rendszer kereteit nem
érintő kisebb változások, mint például kapcsolati konfliktusok, unalom, kiábrán¬
dultsag, egyéb elégedetlenség.* Ezek nem minden esetben jelentenek kilépést,
hiszen dönthet úgy a hívő, hogy problémái ellenére marad bizonyos elvek és/vagy
közösségek mellett. Egy lelkész szüleinek példáját említette a közösség (és lelki¬
ség) melletti kitartás kapcsán:
Amikor édesanyámék, amikor a szüleim felvetették, hogy nekik mi keresnivalójuk van
egy süllyedő hajón, mármint hogy a református egyházban, [név] néni rájuk nézett és
azt kérdezte, hogy szerintetek ki menekül először a süllyedő hajóról? A patkányok.
Döntsétek el, hogy Ti patkányok akartok-e lenni? Édesanyám mind a mai napig él.
Mind a mai napig, ha valaki megkérdezi, akkor ő az [helységnév] református gyüleke¬
zetnek a tagja. Inádkozik a mindenkori lelkipásztorért. Amíg tudott, ott volt a biblia¬
órákon, és mostis, amíg tud, elmegy a bibliaórákra, ha elviszik. Édesapám betegségéig,
majd a bekövetkezett haláláig gondnoka volt a gyülekezetnek, majdnem harminc évig.
De ez ennek volt köszönhető, ennek a mondatnak, hogy kik menekülnek a süllyedő
hajóról. Nem az a kérdés, hogy süllyed-e a hajó, hanem az, hogy ottmarad és megpróbál
ottmaradni és mindent megtenni annak érdekében, hogy ne süllyedjen el a hajó. (27/1)
Az otthonosságon belül e modell szerint lehet egy olyan út, amely az elkülönü¬
léshez kapcsolódik, amikor valaki belső emigrációba vonul a közösségen belül.
468 Shults — Sandage: Transforming Spirituality, 32.
169 Streib ötféle vallásos stílust különböztet meg: Az első, a szubjektív vallásos stílus, amely csecse¬
móőkorban jelenik meg és leginkább Fowler differenciálatlan és intuitív-projektív hitleírásának
felel meg. Fontos szerephez jut benne a fantázia, az érzelmek és a szülőkkel kialakított alapbi¬
zalom, mely alapja lesz a későbbi, Istenbe vetett hitnek. A második a do ut des vallásos stílus,
melyben a gyermek már tudatára ébred saját szükségleteinek, s magát reciprok interakciók
részének látja. Az érett vallásos stílus a személyközi kapcsolatok szintjén orientálódik. Istent
mint személyes partnerét képzeli el, s kapcsolatukat a , kölcsönös tisztelet" jellemzi. Az indivi¬
duális-rendszerező vallásos stílus: vallásos kérdésekben képes integrálni a kritikát, sok minden
a szimbólumok nyelvén válik érthetővé számára. A dialogikus vallásos stílusban egy újfajta
nyitottság jelenik meg, mely szerint az ellentétek nem vezetnek kizáráshoz, vagy ellenségeske¬
déshez. Ebben a stílusban nem feltétlen cél vallásos identitást találni, az ,én elengedésével" új
alapbizalom születik (második naivitás), melyben az egyén engedi magát bevonódni egy szim¬
bólum, vagy egy narratíva erőterébe. Streib: Faith Development Theory Revisited, 154.
169