Oldal 161 [161]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
figyelmeztetnünk arra, hogy ez a mozzanat törékennyé teszi magát az emléket,
sebezhetővé a társadalmi változásokkal szemben, és különösen az olyan válto¬
zásokkal szemben, amelyek a hagyomány tekintélyét gyengítik meg. Azonban
nincs más mód arra, hogy a vallási élmény során nyert belátások fennmaradjanak
— vagy, hogy a vallás nyelvét használjuk, tovább élhessenek azokban az időkben,
amikor az angyalok hallgatnak."? Nem minden különös élmény válik spiritu¬
ális tapasztalattá, hanem csak azok, amelyek érzelmi telítettsége mellé olyan
gondolati magyarázatok párosulnak, amelyek segítik az élmény elhelyezését
világszemléleti rendszerünkben. A lelki élményekből spirituális tapasztalatok,
a spirituális tapasztalatokból pedig spiritualitás lesz, hogyha ezek nemcsak eseti
élmények maradnak, hanem egy többé-kevésbé koherens lelki beállítottság válik
belőlük." Értelmezésem szerint minden vallásos élmény spirituális, de nem
minden spirituális élmény kötődik egy adott vallás rendszeréhez." Nem min¬
den spirituális élmény vallásos, hiszen lehetnek olyan élményeink, melyek nem
illeszthetők be egy adott vallás rendszerébe. A lelkészinterjúkban is találunk
példát arra, amikor valaki spirituális élményét nem tudja a református kegyesség
rendszerén belül elhelyezni:
Amikor nagyon rosszul voltam, bementem a templomba és ott a templom félhomályá¬
ban kiabáltam Istennel. Hol vagy? — kiabáltam. És akkor azt éreztem, hogy tapintható
sűrűségű lett a levegő. Azt éreztem, hogy valamivel megtelt a templom, hogy megmoz¬
dultak a falak. Sokáig nem mondtam el senkinek. [...] Egy másik élményem volt, ami¬
kor egyszer [városnév] felé mentünk autóval [városnév] a gyerekekkel [...] agyógymód
miatt. Űtközben megálltunk pisilni és ott az út túloldalán volt egy kereszt. Szedtünk
a gyerekekkel virágot és odatettük a kereszthez. És ettől kezdve aztán minden héten,
amikor kezelésre mentünk [városnév], megálltunk, virágot szedtünk és odatettük
a kereszthez. [...] Letéptem a virágokat és odatettem a kereszthez, és akkor valami
erőt éreztem, ami odavonzott a kereszthez. De ezekről az istenélményekről nem lehet
prédikálni. Hol fér ez bele a református dogmatikába? — kérdezem én. Kivel lehet erről
beszélni? Kicsoda az Isten? És mik voltak ezek, amiket én átéltem? (2/14)
42 P. L. Berger: Vallás: tapasztalat, hagyomány és reflexió, in P. Szilczl Dóra — Korpics Márta
(szerk.): Szakrális kommunikáció - A transzcendens mutatkozás, Budapest, Typotex, 2007,
203-219., 213.
Nemeth: Pasztoralantropolögia 1., 107.
Van olyan értelmezés, mely el tud képzelni spiritualitás nélküli vallásosságot is, illetve val¬
443
444
lás nélküli spiritualitást is, egyfajta kulturális-funkcionális általános spiritualitást hirdetve.
Vö. G. Saucier — K. Skrzypinska: Spiritual But Not Religious? Evidence for Two Independent
Dispositions, Journal of Personality, 74, 5, 2006, 1257-1292.
160