Oldal 148 [148]
AZ EGYHÁZI KULTÚRA ÉS A LELKÉSZI SZEREP HATALMI DIMENZIÓI
A rangdinamikai modell fényében a beosztott lelkész általában béta, esetleg
gamma szerepbe kerül. Három- vagy többlelkészes gyülekezetben gyakrabban
juthat a gamma, de az ómega szerepe is egy lelkésznek:
Nekem fura, hogy én mindig azt mondtam, hogy lnévJ] a vezető lelkész. Van egy be¬
osztott lelkész és vagyok én, a segédlelkészük mindkettőjüknek, és ha senki nem ér
rá, én úgyis itthon vagyok. Sokszor azért ez nehéz. Azért én is lelkész vagyok. Én is
akarok. Legyen nekem is egy csoportom, vagy nem tudom. (29/22)
Ott nyilván volt egy főnököm, és négyen voltunk együtt lelkészek, én voltam a legfia¬
talabb a legkisebb felelősséggel, megkaptam a feladatot, és azt kellett végrehajtanom.
Utána az ember, nem is azt mondom, hogy leteszi a munkát és nyugodtan hátradől,
a lelkészi munka nem ilyen, de mégis azért a felelősségnek a nagy részét a főnököm
viselte. (30/28)
Az új főnököm felmérte, hogy milyen a gyülekezet, hogy mik az ő tervei, kivel szeret¬
ne együtt dolgozni, kivel kevésbé, akkor én az utóbbi kategóriába tartoztam. Vannak
dolgok, amiben más a látásmódunk, és [neki] mint főnöknek, mint vezetőnek az volt
a fontos, hogy olyan emberekkel vegye körül magát, akikkel nagyon jól és közvetle¬
nül együtt tud működni. Úgyhogy kedvesen és mindenféle konfliktus nélkül, de azt
tudatta velem, hogy hát lehetett tudni, hogy ha találok helyet, és ha elkerülök majd
onnan, akkor ő azt szívesen támogatja és nem tart vissza. (30/26)
A világi szervezeti kultúrához képest az egyházi közegben a rangdinamikai moz¬
gások családi-testvéri felhangokat is kaphatnak. Sokkal inkább az együttműkö¬
dést és a magyar szervezeti kultúrában kis hatalmi távolságnál is családiasabb
viszonyokat hangsúlyozva beszélnek egyes lelkészek az egyházi kultúráról:
Mindig lelkésztársnak hívott, soha nem teológus, soha nem beosztott lelkész.
Lelkésztárs. Pedig senki nem voltam. Hét évig voltam mellette beosztott lelkészként.
Utána kerültem ide nyolc évvel ezelőtt. (23/11)
EI lehet képzelni a segédlelkészt, nahát, engem nem így kezeltek. A főnökék se így ke¬
zeltek. Amikor azt mondom, hogy fiúkként kezeltek, akkor azt komolyan gondoltam.
Hogy mertük egymást szeretni és ebben benne voltak az atyai fülesek is idézőjelben.
Ha le kellett cs""ni, akkor lecs""tek, amikor megérdemeltem. Amikor meg lázadni
kellett, akkor meg én lázadtam, azt meg ők érdemelték meg. De igen, a gyülekezet
az#nagyon szeret6 kôzeg volt, meg kézésség. (12/29)
147