Seite 132 [132]
OCR
PÉNZKÉRDÉSEK AZ LELKÉSZI ÉLETPÁLYÁN az elsők között, ugyanakkor a jól végzett munkán való áldás, illetve a , méltó a munkäs a maga berere” (1Tim 5,19) fontos ütjelzök a pénzügyekben. A pénz és a gazdagság nem önmagában jó vagy rossz, hanem az Istennel megmutatkozó kapcsolat akadályaként vagy Isten kegyelmének gyümölcseként áll előttünk: Szeretnék a mennyországba jutni! Ez a távlati tervem. [Feleségemmel] egy csomószor megbeszéljük azt, hogy itt vagyunk a helyünkön, szeretünk itt lenni, itt érezzük jól magunkat. Ez az otthonunk mindenféle értelemben, de ha az Úr Isten úgy adja egyszer, lehet, hogy el fogunk menni innen. Arra, hogy nagyobb házba lakjunk, vagy több pénzt keressek — mert erre már számos lehetőség lett volna —, ezek meg sem mozgatták a fantáziámat. Hanem, ha valami miatt belsőleg csapódik le bennünk, hogy akkor az az út, amit nekünk ad. (14/120) Ha az egyháztörténetet nézzük, látható, hogy az egyházi szolgálatba állás sokaknak éppen a társadalmi kiemelkedés lehetősége volt évszázadokon keresztül. Amíg az egyház tizedet szedett, illetve patrónusai, mecénásai voltak, az ambivalencia folyamatosan jelen volt, a jómód és a földi javaktól való tartózkodás feszültsége folyamatosan kísérte az egyház történetét. Max Weber híres, ámde sokat vitatott elmélete szerint a puritán gondolkodás hozzájárult az eredeti tőkefelhalmozás létrejöttéhez, de a kettősség a protestáns gondolkodásban ugyanúgy jelen volt. Isten az, aki kegyelmének jeleként ad anyagi javakat, de fontos az önmegtartóztatás, az aszkézis és a szerény életmód."! Mindvégig kérdés marad a lelkészinterjúkban is, hogy pénzből, gazdagságból mi a sok vagy mi a kevés. Felfedezhető az a disszonancia, ami az Újszövetségben is megtalálható a pénz és a hit világa kapcsán: , Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a mmásikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6, 24)? 360 M. Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Budapest, Gondolat, 1982. Weber nézeteinek magyarországi hatástörténetéhez lásd: Nagy Károly Zsolt: Max Weber Protestáns etikájának recepciója a magyar református teológiában a második világháború előtt, in Hoppál Mihály (főszerk.) — Berta Péter (szerk.): Ethno-lore, A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének Évkönyve, XXVI. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2009, 239—261. Az Ószövetség a gazdagságot Isten áldásaként jeleníti meg, hazánkban a Hit Gyülekezete pénzről szóló tanítása áll közel ehhez a felfogáshoz. Lásd: Ruff Tibor: Lehetnek-e gazdagok a keresztények?, Új Exodus, 2001, XII. évf., 2—3. szám, 46—55. A pénzre használt egyik szó a héber nyelvben a mammon. Ez az arámi eredetű szó az Újszö36 2 36: 8 vetségben is szerepel, ahol szövegkörnyezetétől függően több értelme is lehetett. Vannak, akik a föníciai mommon (, haszon") szóval, mások a héber matmon (, kincs") szóval hozzák összefüggésbe, de a héber 122 (, pénz") szó megfelelőjeként is használatos lehetett már Jézus korában is. A mammon szó görög megfelelője, a mamonasz a Hegyi beszédben is szerepel (Máté evangéliuma, 4:24), valamint a hamis sáfárról szóló példabeszédben (Lukács evangéliuma, 16:9-13) 131
