Seite 132 [132]
PÉNZKÉRDÉSEK AZ LELKÉSZI ÉLETPÁLYÁN
az elsők között, ugyanakkor a jól végzett munkán való áldás, illetve a , méltó
a munkäs a maga berere” (1Tim 5,19) fontos ütjelzök a pénzügyekben. A pénz
és a gazdagság nem önmagában jó vagy rossz, hanem az Istennel megmutatkozó
kapcsolat akadályaként vagy Isten kegyelmének gyümölcseként áll előttünk:
Szeretnék a mennyországba jutni! Ez a távlati tervem. [Feleségemmel] egy csomószor
megbeszéljük azt, hogy itt vagyunk a helyünkön, szeretünk itt lenni, itt érezzük jól
magunkat. Ez az otthonunk mindenféle értelemben, de ha az Úr Isten úgy adja egyszer,
lehet, hogy el fogunk menni innen. Arra, hogy nagyobb házba lakjunk, vagy több pénzt
keressek — mert erre már számos lehetőség lett volna —, ezek meg sem mozgatták
a fantáziámat. Hanem, ha valami miatt belsőleg csapódik le bennünk, hogy akkor
az az út, amit nekünk ad. (14/120)
Ha az egyháztörténetet nézzük, látható, hogy az egyházi szolgálatba állás so¬
kaknak éppen a társadalmi kiemelkedés lehetősége volt évszázadokon keresztül.
Amíg az egyház tizedet szedett, illetve patrónusai, mecénásai voltak, az ambi¬
valencia folyamatosan jelen volt, a jómód és a földi javaktól való tartózkodás
feszültsége folyamatosan kísérte az egyház történetét. Max Weber híres, ámde
sokat vitatott elmélete szerint a puritán gondolkodás hozzájárult az eredeti tőke¬
felhalmozás létrejöttéhez, de a kettősség a protestáns gondolkodásban ugyanúgy
jelen volt. Isten az, aki kegyelmének jeleként ad anyagi javakat, de fontos az ön¬
megtartóztatás, az aszkézis és a szerény életmód."! Mindvégig kérdés marad
a lelkészinterjúkban is, hogy pénzből, gazdagságból mi a sok vagy mi a kevés.
Felfedezhető az a disszonancia, ami az Újszövetségben is megtalálható a pénz
és a hit világa kapcsán: , Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket
gyűlöli, és a mmásikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti:
nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Mt 6, 24)?
360 M. Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Budapest, Gondolat, 1982. Weber
nézeteinek magyarországi hatástörténetéhez lásd: Nagy Károly Zsolt: Max Weber Protestáns
etikájának recepciója a magyar református teológiában a második világháború előtt, in Hoppál
Mihály (főszerk.) — Berta Péter (szerk.): Ethno-lore, A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi
Kutatóintézetének Évkönyve, XXVI. Budapest, MTA Néprajzi Kutatóintézet, 2009, 239—261.
Az Ószövetség a gazdagságot Isten áldásaként jeleníti meg, hazánkban a Hit Gyülekezete pénz¬
ről szóló tanítása áll közel ehhez a felfogáshoz. Lásd: Ruff Tibor: Lehetnek-e gazdagok a keresz¬
tények?, Új Exodus, 2001, XII. évf., 2—3. szám, 46—55.
A pénzre használt egyik szó a héber nyelvben a mammon. Ez az arámi eredetű szó az Újszö¬
36
2
36:
8
vetségben is szerepel, ahol szövegkörnyezetétől függően több értelme is lehetett. Vannak, akik
a föníciai mommon (, haszon") szóval, mások a héber matmon (, kincs") szóval hozzák össze¬
függésbe, de a héber 122 (, pénz") szó megfelelőjeként is használatos lehetett már Jézus korában
is. A mammon szó görög megfelelője, a mamonasz a Hegyi beszédben is szerepel (Máté evan¬
géliuma, 4:24), valamint a hamis sáfárról szóló példabeszédben (Lukács evangéliuma, 16:9-13)
131