Page 125 [125]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
társadalmi, gyülekezeti, családi és személyes életünkben Isten munkájának színte¬
rét lássuk. Hívő emberként erőforrásainkat és megküzdéseinket tekintve is vannak
olyan eszközeink, amelyek a szekuláris megküzdési stratégiákhoz képest plusz
lehetőségeket hordoznak, hiszen az élethelyzetekhez való viszonyulásnak kulcs¬
szerepe van abban, hogy megkiizdési helyzetnek érzékeljiik-e az adott helyzetet.*
S attól függően, hogy veszteségként, kihívásként könyveljük el, vagy veszélynek
látjuk, következik a másodlagos értékelés, aminek során felbecsüljük saját lehetősé¬
geinket és képességeinket. Mérlegelve azt, hogy vajon meg tudunk-e felelni az adott
helyzetben, keresünk erőforrásokat, illetve eszközöket a megküzdésünkhöz.
Az Istenben hívő ember számára mindig adott a lehetőség, hogy új és a lehe¬
tő legmagasabb perspektívából keresse helyzetének értelmezési lehetőségeit."
Az eddigi életemet nem a megszokott, eddig jól bevált (vagy éppen nem bevált)
forgatókönyv szerint értelmezem, hanem Isten országa történetének részeként
rendezem újra életem dolgait. ,Így már nemcsak az az ember vagyok, aki kü¬
lönböző szenvedéseken ment át, küzdött élethelyzetekkel, s ráébredt az élet
töredékes voltára. Hanem úgy tekinthetek önmagamra, eddigi, s ezutáni utamra,
mint Isten megtalált gyermeke. Az Isten gyermekeként értelmezett élettörténet
»sikeressége«, az ember elismert volta független a társadalmi, sőt akár az egy¬
házi elvárásrendszerektől is." Az alábbi interjúrészletben olvashatjuk, hogy,
amikor egy lelkész egy gyülekezeti építkezéssel kapcsolatban került megküzdési
helyzetbe, mekkora erőt adott neki Istenbe vetett bizalma. Beszámolója szerint,
amíg a gyülekezetben egyesek veszélyként, ő kihívásként értelmezte az építkezés
okozta nehézségeket:
Felnyerítettek a presbiterek, hogy ugyan már itt? Évtizedek óta nem történt semmi.
Mondom, majd leülünk akkor, és megbeszéljük. És tényleg ott ültünk egy év múlva
a hálaadó istentiszteleten és megkérdeztem a presbitert, hogy na, most mi a vélemé¬
nye erről? És nem nagyon tudott mit mondani, de nem is kell. Nem is azért történtek
meg a dolgok, mert, hogy kell, csak ha az ember hittel megy bele a dolgokba, akkor
Isten vele megy. Az a baj, hogy, amikor az ember elkezdi kiásni a saruját, meg a tarisz¬
nyáját, meg a másik felsőruháját, hogy lehet, hogy Jézus azt mondta, hogy ezeket ne
vigyük magunkkal, de azért mégis csak jó lesz ez majd, esetleg magam után küldetem.
Ez nem működik. Tehát nagy tusakodás ez, és sok belső harc, ami mindig megrémí¬
tett. Én fontosnak tartom, hogy ettől én megkíméltem a családomat. A feleségemnek
34:
&
Horváth-Szabó Katalin előadása nyomán.
D. Capps: Reframing — A New Method in Pastoral Care, Minneapolis: Augsburg Fortress, 1990.
Siba Balazs: Life Story and Christian Metanarration — The Importance of the Research Results
of Narrative Identity to Practical Theology, Budapest, Karoli Gaspar University of the Reformed
Church in Hungary — L’Harmattan, 2013, 152.
34.
ÉS
34.
a
124