Page 123 [123]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
határvédelem, ha a gyülekezet és a lelkész között feszült viszony alakul ki. Egy
példa arra, amikor a gyülekezet vezető testületének egyik véleményvezérével
mélyül el a lelkész konfliktusa:
Hát ő ezt el is mondta nekem, hogy a gyülekezet tönkre fog menni, másrészt pedig
a presbiteri gyűléseken mindig keresztbe rakott. Ha azt gondoltam, hogy a nagy do¬
logba fog keresztbe rakni, akkor a kicsibe rakott keresztbe, ha azt gondoltam, hogy
a kicsibe fog keresztbe rakni, akkor a nagyba rakott keresztbe. (6/4.2)
Az ilyen konfliktusokat a lelkész könnyen , hazaviszi" családi életébe." Egy-egy
elmélyült konfliktus esetén a család mentális védelme is fontossá válhat, ahogy
egy lelkész krízise kapcsán ezt prioritásként élte meg:
Csak azért belemenni egy valamilyen, bármilyen igazságkeresésbe, vagy igazságérvé¬
nyesítésbe, vagy rehabilitációba, hogy aztán valamit megnyerjek, nem láttam értelmét.
Mert tudtam, hogy ezek olyan ostoba dolgok, amikben csak sérülne nem csak az én
életem, hanem családom élete is. És arra pedig nincsen szükségem semmilyen for¬
mában. Én felelős vagyok a családomért. Tehát számomra nem ér annyit sem a saját
egyházi vezetésem, sem a diplomám, sem semmi más. (7/109)
Természetesen arra is találunk példát, amikor a lelkész magánéleti krízise hat
a gyülekezet egészére. A krízis próbatételei minden ember számára megrázóak
és a lelkészek be is számolnak a betegség, haláleset, meddőség, sérülten született
gyermek okozta megküzdési helyzetekről, de a gyülekezeti rendszerbe való to¬
vábbgyűrűzése szempontjából az erkölcsi kérdések azok, melyek a lelkészi szerep
hitelességét teszik kérdésessé, és megosztó lehet a közösségen belül. Az egyházi
kultúrában tabunak számító témák közül a válás kérdése az, aminek kapcsán
több lelkész is utalt a krízis továbbterjedésére a családi rendszerből az egyházi/
gyülekezeti rendszerre:
Hát jelenleg a legmegrázóbb és legmeghatározóbb élményem a válásom, ami sose
gondoltam, hogy eljöhet, vagy megtörténhet. [...] én nagyon sokáig azt gondoltam
magamban, hogy én abszolút védett vagyok. Engem nem érhetnek utol ilyen típusú
tragédiák, hogy valami úgy menjen tönkre, hogy nem lehet hozzányúlni semelyik ol¬
dalról. [párommal] én voltam az álompár, meg váú mindenki ilyet akar maganak [...]
337 Friedman: Nemzedékről nemzedékre, 219.
122