Page 121 [121]
A LELKÉSZKUTATÁS BEMUTATÁSA
2. szakasz: Fokozott erőfeszítés. A feladatok egyre sürgetőbbé válnak, úgy érzi
az ember, hogy állandó tűzoltásba kényszerül. A folyamatos túlterheltség
következtében áldozatnak látja magát az ember. Ugyanakkor egyre képte¬
lenebbé válik arra, hogy a feladatokat delegálja. (, Csak én tudom ezt igazán
jól megcsinálni.")
3. szakasz: A személyes igények elhanyagolása. A munkavégzés kerül az élet
középpontjába és mind a testi tünetek, mind pedig a személyes kapcsolatok
ápolása háttérbe szorul. Ebben a stádiumban fennáll a munkaalkoholizmus
kialakulásának veszélye. (, Fél éve zsibbad a bal kezem a magas vérnyomás
miatt, de nem volt időm elmenni orvoshoz.")
4. szakasz: A személyes igények és a konfliktusok elfojtása. Bár az érintet¬
tek érzékelik a munka—-magänélet egyensúlyának felborulását, de kialakul
egyfajta csőlátás és a kiégés tünetei nem intő jelként, hanem leküzdendő
akadályként, zavarként jelennek meg az érintettek előtt.
5. szakasz: Az értékrend megváltozása. Az időérzékelés megváltozik, be¬
szűkül. Régi kapcsolatok egyre inkább meglazulnak, elindul az elmagá¬
nyosodás folyamata, egyre nehezebb a feladatok és a kapcsolatok között
priorizálni az érintettek számára. (, Amikor hazaértem, zavart a családom
és alig vártam, hogy leülhessek a laptopom mögé dolgozni.")
6. szakasz: A fellépő problémák tagadása. Minden, ami a teljesitménykénysze¬
ren kívül esik, periférikussá válik a kiégés ezen stádiumában. Az érintet¬
teknek nem marad energiája kapcsolataik ápolására, intoleránsakká válnak
és gondolatviláguk is beszűkül.
7. szakasz: Visszahúzódás. Az elmagányosodó ember számára a külvilág inge¬
rei már egyre kevésbé hatnak. Elmarad a másokkal folytatott eszmecsere és
érzelmi kapcsolódás. Egyre többször fogalmazódik meg a , ki kellene szállni
a mókuskerékből" gondolata. A teljes értékű élet számára csak egy radikális
változással érhető el. (, Akkor lennék boldog, hogyha egy másik országban
egy teljesen új karriert kezdhetnék.")
8. szakasz: Magatartás és viselkedésváltozás. Minden külső véleményt negatív
kritikaként érzékel az érintett. Radikális változások jellemzik ezt az idősza¬
kot. Jellemző lehet a káros szenvedélyek megjelenése, különc öltözködés,
feltűnő hajviselet, erőteljes színek használata stb.
9. szakasz: Deperszonalizáció. A kiégésben lévő elveszti önérzékelési képes¬
ségét és a külvilággal való kapcsolat elvesztése után a belső világával szű¬
nik meg kapcsolata. Közömbösek maradnak a betegségükkel szemben is.
Olyan, mintha idegennek éreznék saját testüket és életüket.
120