Page 116 [116]
A LELKÉSZI SZOLGÁLAT ÉS A MAGÁNÉLET KAPCSOLATA
törekszünk kapcsolatainkban. A családi rendszer egyensúlya szempontjából
létfontosságú, hogy a családtagok mindegyike tudjon adni és tudjon elfogadni,
a terhek elosztása megtörténjen, és a családért áldozatot hozó családtagok elis¬
merést kapjanak áldozathozatalukért. Ennek az egyensúlynak a függvényében
alakul a kapcsolat szakítószilárdsága, vagyis, hogy milyen mértékben nő vagy
csökken a lojalitás, a bizalom, a megbízhatóság és a felek jogosultságai a kap¬
csolaton belül. Az erős kapcsolatokban is kell számolnunk a kiérdemlések és
jogosultságok kevésbé tudatosan, de használt rendszerével. A kölcsönösségre
szükség van ahhoz, hogy hosszú távon is mindkét fél növekedni tudjon."
A gyülekezet mint család
Maffesoli szerint a mai társadalmak és benne a csoportok is úgy szerveződ¬
nek, mint évezredekkel ezelőtt, ami leginkább a törzs fogalmával írható le."
Nagyjából százötven-százhatvan emberrel tudunk általában erősebb kapcso¬
latot ápolni, ami azt jelenti, hogy ismerjük élettörténetének főbb állomásait."
Ők azok, akikkel egy törzsbe tartozónak érezzük magunkat. S bár személyiségtől
és hatalmi helyzettől is függ, de a törzsön kívül többnyire gyenge kapcsolatot
tudunk ápolni a többi ismerősünkkel. A törzsi csoport működési dinamikája
magában hordozza azt, hogy egy ilyen csoportba be lehet kerülni, de ki is lehet
sodródni. Azokkal az emberekkel, akikkel egy törzsbe tartozónak érezzük ma¬
gunkat, azokkal van egyfajta összetartás, kölcsönös bizalom, egymás segítése.
Hívőként azonban többről van szó, mint ember—ember közötti közösségi érzés
kialakulásáról. Egyetérthetünk Bonhoefferrel, aki a Krisztussal való közösség
pneumatikus dimenzióiról ír: , Mivel a keresztény közösség alapja Jézus Krisztus,
ez a közösség nem pszichikus, hanem pneumatikus valésag.”*"” A hívő számára
más ez a közösség, mint más csoportok, akikkel kapcsolatba kerül élete során.
Egy lelkész így vall erről:
313 E.-M. Eerenbeemt - A. Heusden: A változó egyensúly: Böszörményi-Nagy Iván egyéni- és csa¬
ládterápiás módszere, Budapest, Coincidencia, 2001, 17-18. V6. Boszormenyi-Nagy Ivan —
G. Spark: Invisible loyalties — Reciprocity in intergenerational family therapy, New York: Harper
& Row, 1973.
Satir: A család együttélésének művészete, 113. Lásd még: A. Y. Napier: A törékeny kapcsolat —
Az egyenrangú, bensőséges és kitartó házasság nyomában, Animula, Budapest, 2000, 104.
35 M. Maffesoli: The Time of the Tribes — The Decline of Individualism in Mass Society, London,
SAGE, 1996, 6.
Csermely Péter: A rejtett hálózatok ereje — Mi segíti a vilagstabilitasat?, Budapest, Vince, 2005, 190.
317 D. Bonhoeffer: Közösségben, Budapest, Harmat, 2013, 16.
314
w
16
115